Archimonde az eredar faj egyik legfőbb vezetője volt Velennel és Kil’jaedennel együtt. Amikor Sargeras megtalálta szülőbolygójukat, Argust, Archimonde készségesen felajánlotta szolgálatait a bukott titánnak az ígért hatalomért cserébe. Évezeredekig szolgálta a Légiót, mint az inváziós hadsereg legfőbb parancsnoka.


Archimonde először körülbelül tízezer éve lépett Azeroth földjére, miután az éjelfek mágiahasználata felkeltette a Lángoló Légió figyelmét, majd Azshara, az elfek királynője jóvoltából a démoni hadsereg átléphetett Kalimdor földjére. Ezt az eseményt nevezték később az Ősök Háborújának. A háború során Archimonde szembe került Malorne-nal, aki Azeroth félistenei közül az egyik legerősebb volt. A harc közben sikerült megragadni a szarvas istenség agancsait és eltörte a nyakát. A Malfurion Stormrage által vezetett ellenállásnak azonban a sárkányok és Cenarius segítségével sikerült visszaverni a démoni hadsereget, és ahogy a Légió egyre több utánpótlást próbált áthozni, a portál instabillá vált és összeomlott. Ez visszaűzte Archimonde-ot és a démonokat oda, ahonnan jöttek, de a felszabaduló energia mindörökre kettéhasította az egykor egységes kontinenst.

Csaknem tízezer évnyi bosszúvágy és tervezgetés után Kil’jaeden találta meg az újabb invázió kulcsát: az orkokat. Mannoroth közreműködésével démonvérrel fertőzték meg az ork klánokat és arra használták őket, hogy lerohanják és meghódítsák Azerothot. Bár a Horda elbukott, ennek a vereségnek köszönhetően egy új eszközt találtak: Ner’zhult. Amint a volt sámán átlépett az általa nyitott egyik portálon, Kil’jaeden megkínozta, megölte és lelkét egy jégkristályba fagyasztott páncélba zárta. Megparancsolta neki, hogy gyengítse meg Lordaeron királyságát, hogy a Légió újbóli eljövetelének sikere biztosított legyen.

A Ner’zhul által kreált élőhalott hadsereg feladata az volt, hogy sikert arassanak ott, ahol a Horda annak idején elbukott. A várakozásokat felülmúlva teljesen megtörték Lordaeron királyságát és az orkok egyik démoni oltárán keresztül a feltámasztott Kel’thuzad felvette a kapcsolatot Archimonde-al. A démon elmondta a nekromantának, hogy az ő megidézéséhez egy igen erős ereklye szükséges: Medivh könyve, amelyet Dalaranban őriznek. Miután a könyvet megszerezték, Kel’thuzad megidézte Archimonde-ot, akinek első dolga volt, hogy Dalarant a földig rombolja.

Ez után első dolga volt, hogy Tichondriust az élőhalott hadsereg élére állítsa, mondván Ner’zhul szolgálataira már nincs szükség. Arcimonde démoni hadsereget idézett Azerothra és Lordaeron porrá égetése folytatódott. A megidézett démonok közt volt Mannoroth, aki személyes sérelemként élte meg az orkok vereségét. A Légió követte Thrallt és csapatait Kalimdorra, ahol Mannoroth vérét felhasználva megújították a démoni vérszövetséget Grom Hellscreammel és a Warsong klánnal és arra használták őket, hogy az erdők félistenét, Cenariust megölessék velük. Később Grom felszabadult az átok alől és saját magát feláldozva megölte Mannorothot.

Mannoroth halála ellenére a terv működött: Cenarius halott volt. A Légió megindította Kalimdor teljes invázióját. Archimonde szemtől szembe találkozott Tyrande Whisperwinddel, akinek sikerült elmenekülnie és felébresztenie a druidákkal több ezer éves álmukból. Eközben Tichondrius arra használta fel Gul’dan koponyáját, hogy Ashenvale erdejét megfertőzze. Illidan Stormrage a fogságból való szabadulása után találkozott Arthas-szal, akitől megtudta, hogy az ereklye, amellyel az erdőt fertőzik az egyetlen tárgy, amivel le lehet győzni az élőhalottak vezetőjét. Illidan megszerezte Gul’dan koponyáját és magába szívta az erejét, így részben démonná vált és képes volt legyőzni Tichondriust. Testvére, Malfurion azonban nem fogadta el testvére „önfeláldozását” és mindörökre elűzte őt az éjelfek földjeiről.

Mindeközben Archimonde folytatta hadjáratát a Hyjal hegyen és egyre közelebb került végső céljához: a csúcson lévő Nordrassilhoz, a hatalmas fához, amely az elfek halhatatlanságát és természet feletti hatalmát adta. Malfurion úgy hitte a fa erejét próbálja elszívni, hogy bosszút álljon az elfeken a tízezer évvel ezelőtti vereség miatt. Archimonde terve azonban az volt, hogy az új Végtelen Forrás energiáját kiszipolyozva olyan erőre tegyen szert, amely Sargeraséval vetekszik. Thrall és Jaina segítségével sikerült késleltetni a Légió előre nyomulását, mikor pedig végre valahára Archimonde megérkezett Nordrassilhoz elbízta magát és belesétált Malfurion csapdájába. A druida Cenarius kürtjének segítségével harcba hívta azt a több ezer lidércet, amely addig a környező fák közt gyülekezett. Ezek aztán körbefogták a hatalmas démont és magukat feláldozva egy hatalmas robbanásban felemésztették Archimonde-ot.


A Warlords of Draenorban a következő raid (Hellfire Citadel) utolsó főellenségeként találkozhatunk majd Archimonde-al. Felmerül a kérdés: vajon ez az az Archimonde, akit egyszer már legyőztünk vagy egy alternatív univerzumból származó figura? A kérdésre Alex Afrasiabi adja meg a választ:

„Archimonde egy démon, akinek a lelke a Twinsting Netherhez van láncolva. Ez pedig átnyúlik a dimenziókon. Ennyi.”

Bár a válasz ködös, sejthető, hogy démonok esetében nem beszélhetünk alternatív és valós karakterekről, ez pedig csavar egyet a WoD történetén.