A Történelemóra mai részében folytatjuk a Wolfheart történetének bemutatását – a főszereplőink változatlanok: Varian Wrynn, Tyrande Whisperwind, Malfurion Stormrage, Garrosh Hellscream, Maiev Shadowsong, Genn Greymane és Jarod Shadowsong.

Tyrande és Malfurion a sikertelen gyűlés után rossz hírt kaptak: egy Ashenvale-be kirendelt druida egy haldokló night elffel érkezett meg – azzal a küldönccel, akit korábban Haldrissa indított el Darnassusba. A haldokló átadta az üzenetet: a Horde benyomult Ashenvale nyugati részébe. A közben megérkezett Shandris szerint ez egy jó lehetőség arra, hogy mégis összekovácsolják az Alliance-t – egy ilyen támadás hírére mindenki segítséget fog nyújtani, amire szükség is lehet. Malfurionnak ezután támadt egy ötlete, hogy a Tyrande látomásában látottaknak megfelelő vezérré tegye Variant: el fogja vinni vadászni. Nevezett épp készült depresszióba süllyedni, amiért Anduin otthagyta és ezért minden létező alkoholt elpusztított a közelben. Amikor megjelent Malfurion és vadászatot javasolt, kissé meghökkent – de az archdruid elmagyarázta, hogy a természet egyensúlyát megőrző mechanizmusok egyike a vadászat, amennyiben nem viszik túlzásba. Varian visszautasította, hogy embereit is vigye: egyedül szeret vadászni, csak az íjára és saját ügyességére támaszkodva. Malfurion versenyre hívta Wrynnt, hogy eldőljön, ki a jobb vadász. Amikor a night elf által kiválasztott helyre értek, Malfurion nightsaberré alakult – és azzal ő balra, Varian jobbra ment... és az első őz mellett egy másik vadászcsapatra bukkant: worgenekre. Genn Greymane, a csapat vezetője nem volt túl lelkes a találkozástól, ahogy Varian sem – és amikor Malfurion hirtelen felbukkant és azt javasolta, mérjék össze az erejüket vadászatban, egyik király sem volt elragadtatva az ötlettől. Azonban amikor Genn és worgenjei távoztak, hogy folytassák a vadászatot, Varian is utánuk eredt.

Eközben Jarod Shadowsong észrevette, hogy egy worgen figyeli őt a gyilkosság helyszínétől nem messze, de amikor utánaeredt, egy mágikus csapdába lépett – ahonnan a worgen húzta ki. Amikor Jarod magához tért, a testvére lakosztályában volt; Maiev szerint a csapdát egy Highborne-nak szánhatták, aki nyilván bele is halt volna. Maiev egyértelművé tette, hogy nem látja szívesen a mágusokat Darnassusban; Jarod viszont megtartotta ugyanazt a véleményét, amit a War of the Ancients után is hangoztatott: toleranciára van szükség és arra, hogy megbízzanak Tyrande-ban és Malfurionban. Arra a helyre visszatérve, ahol Jarod csapdába esett, Maiev hadnagya, Neva érdekes dolgot talált: szőrt. A warden úgy döntött, hogy ideje kivizsgálni a worgeneket, akik azonban a lakhelyük előtt megállították a három night elfet. Jarod és Maiev elmondták, mi történt, de ez nem igazán hatotta meg a gilneasiakat. Miután elmentek, Jarod megállapította, hogy nem ők lehetnek a felelősek, mivel a night elfeknek több okuk van a Highborne-ok kivégzésére. Maiev egyetértett – de szerinte érdemes figyelni a worgeneket is. Csakhogy az egykori hadvezér nem osztott meg valamit testvérével: felismerte a worgenek között azt, aki segített neki – és úgy vélte, hogy rájöhet, mi folyik itt, ha visszatér a worgen táborhoz, de ezúttal egyedül.

Haldrissa Maestra's Postnál várta az ork támadást... ami nem jött. Este egy kisebb szakasz Sentinel ellenőrizte a tábor környékét, de a támadók eltűntek. A távolból füst látszott, amit Haldrissa véleménye szerint egy Forest Song elleni támadás okozhatott. A parancsnok tudta, hogy Maestra's Post mellett még egy olyan erőd volt Ashenvale-ben, amely érdemes a támadásra: Silverwing Outpost. Haldrissa úgy vélte, hogy ha idejében sikerül kapcsolatba lépnie velük, akkor meggátolhatják az ork előretörést, de ehhez gyorsan kell cselekedni – és nem várhat segítséget Darnassustól, hiszen hírvivőjét minden bizonnyal megölték. A védekező erő kettéosztása után az egyik csapattal el is indult Silverwing felé, és megállapította magában: nagyon nem szereti azt a kiszámíthatatlanságot, ami a Horde lépéseit jellemzi mostanában. Azonban tévedett: Shandris Feathermoon ugyanis már előkészítette a night elfek gyorsreagálású erőit, amit épp ilyen célokra állítottak fel – ez 6 hajót jelentett tömve Sentinelekkel, hátasaikkal és ellátmánnyal; és egy héten belül újabb 4 hajó indulhatott utánuk, amint a tábornok jelentette Tyrande-nak. A főpapnő érzései nem voltak túl jók: szerinte a Horde pontosan tudta, mire képesek a night elfek és milyen erősítést tudnak hozni, ezért úgy döntött, hogy személyesen vezeti az akciót. Shandrist ez cseppet sem lepte meg, és eleve így készült a szükséges felszerelés összeállításkor.

Ezalatt Varian a vadászatba merült worgeneket követte játszi könnyedséggel – ugyanis úgy döntött, hogy visszafordítja Malfurion ötletét: nem arra volt kíváncsi, mit is érnek a worgenek, hanem be akarta bizonyítani a leghűségesebb követőinek, hogy Genn Greymane nem ér semmit és a vezetése csak a pusztulást jelentené Gilneasnak. Amikor az első worgen észrevette őt, a reakciója meglepte Variant: mintha az látott volna rajta valamit, ami nem volt látható másnak, és egy gesztussal elismerte, hogy Wrynn magasabb rangú nála a falkában. Varian tudta, hogy a farkasfélék nem távolodnak el messze egymástól – és nemsokára meg is találta Gennt is, aki egy vadkant üldözött. Varian kihívta a másik uralkodót egy párviadalra a vadkanért, amit Genn nem akart elfogadni; szerinte a worgen átok előnyt biztosított neki, és emellett olyasmiket is lát, amit az emberek vagy egyéb értelmes lények nem... például Lo'Gosh/Goldrinn szellemének érintését Varian Wrynnen. Variant ez egy kissé aggasztotta ugyan, de azonnal követte Gennt a vadkan után: érzékei neki is roppant élesek voltak, és a sebessége is emberfeletti volt, noha kissé lassabb volt a worgeneknél. Azonban az üldözött vaddisznó hirtelen megtorpant és megfordult... és a nyomában egy hatalmas fekete medve bukkant elő, aki megtámadta az első útjába eső prédát, egy worgent. Varian két nyíllal lelassította, de Genn közbelépése mentette meg emberét. Varian tudta, hogy az íja haszontalan, ha nem akarja megkockáztatni, hogy Greymane-t lövi le véletlenül, ezért kést rántott és így esett a medvének. Az első támadása célt tévesztett, de Genn közbeavatkozása megmentette Wrynn életét és lehetőséget adott neki egy második döfésre, ami halálos sebet jelentett – és Genn végül ki is végezte az állatot, hogy ne szenvedjen. Genn kezet nyújtott Variannak, elismerve képességeit, és bár utóbbi megfontolta, hogy ne fogadja azt el, de végül meggondolta magát. A worgenek egy üvöltéssel ismerték el Varian győzelmét – aki ezalatt eltűnt. Ez Genn-nek azt mondta, hogy semmi esélyük az Alliance-ba visszatérni, így utasította társait, hogy szedelőzködjenek és hagyják el Darnassust. Csakhogy Wrynn ismét feltűnt: és arra kérte Gilneas uralkodóját, hogy segítsen neki kontrollálni a benne rejtőző vadállatot hasonló módon, ahogy ők kontrollálják a worgent. Greymane szerint ez megoldható, de nem lesz egyszerű feladat és nem mindenki éli túl a procedúrát. A rituálét 3 druida – Talran of the Wild, Vassandra Stormclaw és Lyros Swiftwind – és Genn vezette le, a lényege Varian emlékeinek újraélése és a személyisége bizonyos aspektusainak elfogadása volt. Előbb a nyugalmat élhette át apja, Llane oldalán, majd ennek elvesztését, amikor Garona végzett vele; aztán az egyensúlyt Tiffin mellett, majd ennek elvesztését halálakor; végül a félelmet és dühöt, hogy Anduinnak valami baja eshet – de épp ez a düh volt az, ami miatt megsérült a szorításától a fia karja. Varian rájött, hogy a dühe remek fegyver, ha uralni tudja és azok ellen fordítja, akik a vesztét akarják – és ezzel a felismeréssel sikerült uralma alá hajtania azt az erőt, amivel Goldrinn – vagy ahogy a taurenek ismerik, Lo'Gosh – rábízott. És varian azt is látta, mit kell tenniük: találkozni a sorsukkal Ashenvale-ben.

Silverwing Outpostnál problémássá vált a helyzet. A két vezető rangú tisztet egy rajtaütésben megölték, így az egyikük kérésére Silverwing Grove-ból erősítésnek érkező Su'ura Swiftarrow vette át a parancsnokságot. Az általa elindított küldöncök nem tértek vissza, és a Falfarren River túloldaláról furcsa, nem természetes köd gomolygott. Nemsokára egy felderítő, egy rogue érkezett vissza, aki az Illiyana Moonblaze névre hallgatott, és nem hozott jó híreket: a köd rendkívül sűrű, feléjük tart és a belsejéből erős zümmögés hallatszik, valamint égő olaj szagát érezni... vagyis goblinok jönnek. Ráadásul a 3 másik kiküldött rogue sem tért vissza. Ekkor Su'ura is meghallotta a közeledő zümmögést és nemsokára az olajszag is megérkezett. Aztán a zümmögés elhallgatott, és a felsorakozott night elfek döbbenten látták, ahogy egy hatalmas fa zuhan az őrhelyre... aztán egy újabb és egy újabb, összesen négy. Aki tudott, igyekezett kitérni előlük, de ez nem sikerült mindenkinek. És ha ez nem lett volna elég, a shredderek is megérkeztek. Kettő vezetőjét sikerült leszednie az íjászoknak, míg a többit a lándzsás huntressek intézték el – csakhogy őket azonnal nyílzápor árasztotta el, és a második hullámban orkok támadtak Silverwingre. A támadásukat újabb nyilak követték, amelyek megtizedelték a night elfeket – maga Su'ura elvesztette nightsaberét, és amikor kiszabadult a tetem alól, a lehető legveszélyesebb ellenféllel találta magát szemben: Garrosh Hellscreammel. Szerencséjére Illiyana segítségére érkezett a sebesült parancsnoknak, de a rohamában ő is elvesztette hátasát és megsebesült. Az ellenállás egyre csökkent a túlerővel szemben, és a két night elf az egyetlen irányba indult, ahol még voltak páran hadrendben: nyugat felé. Ekkorra az őrhely főépülete már lángolt, és néhány shredder is ismét működőképessé vált; de az orkok nem támadtak tovább. Ennek egy oka volt: egy hatalmas méretű szikla repült a levegőben a védők felé, amit 5 ugyanilyen követett, és ezek halálos pontossággal zúzták szét a maradék ellenállást is. Illiyana menekülést javasolt, és Su'ura kénytelen volt egyetérteni; néhány sebesültet még összeszedtek a night elfek, aztán visszavonultak Haldrissa állásai felé, ezzel feladva Silverwing Outpostot. A menekülőket nem üldözték, Garrosh nem akarta ezt – ha hírét viszik a vereségnek, akkor nyilván jön erősítés, ami újabb dicsőséges csatát jelent majd.

Tyrande Darnassusban előkészült az indulásra, és arra utasította Malfuriont, maradjon itt – a látomása szerint neki nem volt dolga Ashenvale-ben. Ugyanakkor a papnő nem tudta, mi várja majd ott, akármennyire is próbálkozott a megpillantásával, és ez rendkívül zavarta. Malfurion elárulta, hogy Maiev friss elmélete szerint a worgeneknek köze lehet a Highborne-ok elleni merényletekhez, de az archdruid nem igazán hitt ebben. Ezalatt Jarod Shadowsong meglépett az elfoglalt wardentől és visszaindult a worgenek szállására. Egy őr megállította ugyan, de sikerült meggyőznie, hogy vigye a múltkori őrjárat vezetőjéhez. A worgen elárulta, honnan jött rá a csapda létére: korábban egy társukat is elkapta egy ilyen, amibe belehalt, és ismerős volt neki a megzavart avar. A csapda ugyanis kettős volt: egy ideig kínozta az áldozatot, aztán felrobbantotta a szívét. Végül elárulta a nevét is: Eadrik volt az. Eközben a Highborne-ok egyre türelmetlenebbek lettek a nyomozás sikertelensége miatt. Malfurion maga is kivonult megvizsgálni a helyszíneket, amikor két Sentinel érkezett hozzá azzal a hírrel, hogy Neva szerint újabb gyilkosság történt – de a helyszínen nem volt semmi... csak egy-egy csapda az archdruidnak és két kísérőjének, és Malfurion hiába próbált meg kijutni, mert valaki fejbe verte és elájult. Amikor másnap magához tért, fogoly volt kikötve két fatönk között; egy olyan csapdában, aminek készítője jól ismerte a druidák képességeit, így nem szabadulhatott. És az is hamarosan kiderült, ki állította a csapdát: Maiev Shadowsong. A warden közölte, hogy ki fogja végezni az archdruidot, és ugyanez vár a Highborne-okra is – Maiev ugyanis meg volt győződve arról, hogy Malfurion rengeteg bűnt követett el népe ellen, és ezért halált érdemelt. Jarod ezalatt épp őt kereste, de senki sem tudta Darnassusban, merre lehet az archdruid. Az ösztönei azt súgták, hogy valami nincs rendben – ezért úgy döntött, hogy Eadrikhoz fordul segítségért, hátha meg tudják őt találni. De amikor megtalálta, a worgen csendre intette: valaki követte a night elfet, és megölte az egyik worgent is, aki a gilneasiak lakhelyét őrizte. Eadrik a gyilkos nyomát követte, és amikor megtalálta, utána is vetette magát – de amikor Jarod is utánaeredt, nem találta meg a worgent, csak azt, aki lecsapta őt is: Nevát, a testvére segítőjét. A watcher magasztalta Maievet, aki szerinte meg fogja tisztítani a night elfeket az Alliance-tól, a Highborne-októl és a worgenektől; és mivel veszélyesnek ítélte meg Jarodot, úgy döntött, hogy kivégzi. Szerencséjére a sebesült Eadrik utolsó erejével Nevára támadt, aki végzett vele – de ezzel szabad felületet hagyott magán, így Jarod halálos sebet tudott neki okozni. Mivel Teldrassil szélénél voltak, a worgen és a watcher lezuhantak; de Neva még életben volt. Jarod alkut ajánlott neki: megkíméli a több órás lassú haláltól, ha elárulja, hol van Maiev; de a lány elmondta, hogy testvére meg akarja ölni a Highborne-ok vezetőit és ezt nem akadályozhatja meg. Viszont elárulja, hol van fogságban Malfurion. Miután elmondta az utat, Jarod megölte Nevát és elindult az archdruid kiszabadítására.

Su'ura és a Silverwing Sentinelek túlélői elértek Haldrissához, aki úgy döntött a hírek hallatán, hogy visszavonul a Falfarren River nyugati partjára és ott épít ki védelmet. Azonban a Horde nem támadott, és a pár nap múlva kiküldött felderítők egy hatalmas sereget találtak, akik valamire vártak.. A parancsnok úgy döntött, hogy ideje iderendelni minden egyes Sentinelt a régióból – azonban meglepetésére egy hírnök érkezett először, aki Tyrande erőinek érkezéséről hozott hírt, amelyek már elsöpörték Zoram'gar Outpostot. Ez megnyugtatta a night elfeket, bár Haldrissa még mindig aggódott. Másnap meg is érkezett ez az erősítés; és a haditerv kialakítása után a főpapnő végre pihenni küldte Haldrissát. És mihelyt Tyrande szemrevételezte a helyzetet a folyóparton, a Horde támadása is elindult. Az előretörő goblin füstködöt Tyrande elűzte Elune fényének megidézésével – mire a goblinok leálltak a gyártásával... és egy baromi nagy szikla majdnem eltalálta a főpapnőt, de Shandris idejében eltaszította az útjából. Tyrande ezután elindította a tervezett támadást: ő Elune fényével elvakította a támadókat, és az Alliance serege elkezdte lemészárolni a Horde tagjait. Csakhogy Garrosh nem rendelt el visszavonulást, sőt a kürtök előrenyomulást jeleztek; ugyanakkor a túlélő ellenfelek menekülni tűntek és elhúzódtak a frontvonaltól. Hamarosan az is kiderült, miért: újabb óriási sziklák zúzták össze az Alliance arcvonalát... és aztán feltűntek a magnataurok. Egy részük puszta kézzel esett a night elfeknek, mások azonban Elune fényét célozták be a sziklákkal; és amikor Tyrande visszavonulóra fogta, az íjászok villámgyorsan megsebezték – a főpapnő sebesülten zuhant a földre.

Ezalatt a Highborne-ok vezetői Maievhez igyekeztek, aki állítása szerint elfogta a gyilkost – és ennek megfelelően szépen bele is sétáltak a warden csapdájába. Var'dyn megpróbált kiszabadulni egy varázslattal – de a csapda visszaverte rá az erőt, ami elhamvasztotta a mágust. Maiev választást ajánlott a többi Highborne-nak: megpróbálkoznak valami hasonlóval és ugyanígy, fájdalmasan végzik... vagy csendben végighallgatják, mivel vádolják őket és akkor fájdalommentes haláluk lesz. Jarod közben Neva útmutatását követve megtalálta Malfuriont, akit őriztek; az őr kivégzése után megkereste a csapda lelkét, egy mágikus követ. Ennek eltávolítása után az archdruid gyorsan kiszabadult, és a fák segítségével megtalálta Maiev táborát, ahol még folyt a Highborne mágusok elítélése. Jarod megpróbálta elterelni testvére figyelmét, de Maiev egy dobótőrre erősített bombával felgyújtotta Malfurion rejtekhelyét, és ráadásul erősítés is érkezett két watcher személyében. Némi szerencsével az elsővel Jarod felfogatott egy neki szánt halálos csapást, míg a másodikat maga ölte meg. Malfurion eközben a Highborne-okat próbálta kiszabadítani Maiev csapdájából, de nem volt könnyű dolga: Maiev őt is támadta, köszönhetően teleportálásának. Jarod súlyosan megsebesült ugyan, de ő is alaposan megvágta testvérét némi trükkel – és ezek után a warden menekülőre fogta, és a testvére nem tudott végezni vele; Maiev megszökött.

A csatakürtre Haldrissa is felébredt, és azonnal a harctérre sietett. Látta Tyrande elestét, és egy dolog jutott eszébe: a bosszú. Amikor észrevette Garrosht, felé indult, és hamarosan társai is akadtak – pár túlélő a Silverwing Sentinelekből, Su'ura és Illiyana. Azonban az orkok feltartóztatták az öngyilkos rohamukat, így a parancsnok rájött, hogy sosem érheti el a Warchiefet – de a kürtöst igen. Miután megölte, gyilkos trükköt vetett be: visszavonulót fújt – és mivel ez volt a fő csatakürt, a többiek is átvették a jelet. Haldrissa ezután elpusztította a kürtöt, hogy ne lehessen egyszerűen visszafordítani a trükköt... de nem élte ezt túl: Briln, az egykori hajóskapitány végzett vele. Nem sokkal később Tyrande magához tért – és miután ismét beszállt a csatába, a magnataurok rohamot indítottak. Shandris lángoló nyilai nem váltak be ellenük, és a holdfény sem vakította el őket – Northrenden ennél vakítóbb fényhez is hozzászoktak a hónak és jégnek köszönhetően. Szétszórták és eltiporták a Sentineleket és szövetségeseiket, miközben az íjászok Elune papnőit irtották. Emiatt kénytelenek voltak visszavonulni a folyópartról... Ashenvale elesett. Garrosh elégedett volt: ezt sem apja, sem Thrall nem tudta elérni. A gyűlés, amit Tyrande szervezett, lekötötte az Alliance-t és ő szinte zavartalanul támadhatott; és mire ideérne az erősítés Theramore-ból, addigra a területet rég bebiztosította magának a Horde. Ekkor azonban a Warchief elégedettségét megzavarta egy hang... vonítás. És északról elsöprő rohammal megérkeztek a worgenek... élükön Varian Wrynn-nel. Varian hamarosan szembenézett Garroshsal – és ezzel egy időben a magnataur vezérbika is őket próbálta eltaposni. Garrosht sikerült is elrúgnia, ezután Varian már a magnataurra figyelhetett: a lábán levő szőrbe kapaszkodva a hátára mászott, és a worgenek követték. A lassú bika nem tudta lerázni sokkal gyorsabb ellenfeleit, ezért az erdőbe vette útját, hogy a fák törzsén dörzsölje le őket. Varian és Genn sikerrel elvágták a magnataur hátsó lábának inait, és ezután Wrynn már kivégezhette a behemótot egy torokvágással. Ezután Garrosht igyekezett megtalálni a harctéren, és amikor megtalálták egymást, a rohamot egyvalaki akasztotta meg: a magnataurok eleste miatt bekattant Briln, akit Varian könnyedén kivégzett. A két vezér párviadala hosszan folytatódott: addig, amíg egyikük el nem kezdett fáradni... és ez nem Wrynn volt. A sebesült Garrosh elvesztette Gorehowlt is a kezéből, de az ork szerencséjére egy haldokló magnataur elválasztotta őket, és a Warchief még a fegyverét is vissza tudta szerezni. Ezzel nagyjából a csata eldőlt: a Kor'kron testőrök kiragadták Garrosht a vérontásból, mert egy csata nem a háború – emlékeztették saját mondására – és Ashenvale ugyan el fog esni... de nem ma. Ezután a night elfek visszafoglalták az eddig elveszett területeket is, és új őrhelyeket kezdtek kialakítani a régiek helyén, újabbakkal kiegészítve.

A csata után Darnassusban Tyrande kinevezte Jarodot egy új biztonsági erő parancsnokául, amely a Maievhez hasonló fenyegetések elleni védekezésre szolgál. A főpapnőnek sikerült Varian segítségével egy újabb gyűlést is összehívnia: ezen Wrynn elismerte, hogy dühe miatt megosztotta az Alliance-t ahelyett, hogy összetartotta volna; de ez a düh immár ellenőrzés alatt áll és fegyver lesz belőle: a Horde ellen, amely újra támadni fog, és akár Deathwing ellen, ha visszatérne – mert az az a düh, amire az Alliance-nak szüksége lesz a harcok során. Varian ezután szavazást indított ismét Gilneas tagságáról – de ezúttal ő maga is igennel voksolt, ahogy a többi küldött is ismét megtette ezt.

Ezzel végeztünk – a jövő héten a Cataclysm után történteket kezdjük el áttekinteni.