A Történelemóra mai részében Azeroth legveszélyesebb ellensége kerül ismertetésre... a Burning Legion.

A történet kezdete messze megelőzi Azerothot, és a titánoknál találjuk ezt a momentumot. A titánok afféle rendcsinálóként dolgoznak: átformálják a bolygókat, új fajokat hoznak létre stb. Mindig is voltak olyan ellenfeleik, akik a munkájuk tönkretételét tartották céljuknak, ezért a titánok között volt egy, akinek a feladata ezen ellenségek legyőzése volt - ő volt Sargeras. A démonok elleni harc azonban sosem ért véget, és ezért a titán harcos egyre kevésbé látta értelmét a harcnak, ráadásul végül depresszióba süllyedt. Sargeras utolsóként egy sötét, vámpír hajlamú fajjal, a nathrezimekkel - más néven a dreadlordokkal - harcolt, akik megszállták ellenfeleiket, majd polgárháború kirobbantása után a legyengült prédát könnyedén leigázták. A titán ugyan nehézségek nélkül győzött ellenük és bebörtönözte a nathrezimeket, de a romlottságuk mélyen hatott rá; és ennek eredményeképpen a kétely végleg elborította gondolkodását. A titánok vezetésében, a Pantheonban megkérdőjelezte egész munkájuk értelmét, sőt odáig ment, hogy magának a rendnek a létezését is értelmetlennek tartotta... szerinte az univerzumban a káosznak kell uralkodnia törvényszerűen. Noha társai megpróbálták meggyőzni, hogy téved, Sargeras nem hallgatott rájuk és kiviharzott a teremből... és a Pantheon tagjai nem tartották vissza, aminek szörnyű következményei lettek.



Sargeras külseje megváltozott, ahogy eluralkodott rajta a kétségbeesés és az őrület: a bőre felhasadt, a haja és a szeme lángolni kezdett. Idővel arra a következtetésre jutott, hogy maguk a titánok a felelősek a teremtés kudarcáért, ezért velük és teremtményeikkel kell leszámolni. Ennek megvalósítása érdekében feltörte azokat a pecséteket, amelyekkel korábban maga börtönözte be a démonokat - és a kiszabadult foglyok hatalmát látva behódoltak a Sötét Titán előtt, aki egy megállíthatatlan sereget szervezett belőlük: ez lett a Burning Legion.
A démonok vezetéséhez intelligens, ravasz és kegyetlen társakra volt szüksége Sargerasnak. Az Argus bolygó lakói, az eredarok lettek a kiválasztottak: a vezetőiket - Archimonde-ot, Kil’jaedent és Velent - a titán hihetetlen hatalom ígéretével környékezte meg. Velen nemet mondott ugyan, de a másik két eredar beleegyezett; így Sargeras megrontotta rajtuk keresztül az eredarok nagy részét, majd az akaratával dacoló Velen és hívei lemészárlására utasította az eredar vezetőket. Kil’jaeden és Archimonde azonban elkésett: a naaruk segítséget küldtek Velennek és elmenekítették társaival együtt az Argusról a Great Darkon keresztül... viszont ezt követően a menekülteknek - akik draeneinak, azaz száműzöttnek hívták magukat ezután - folyamatosan futniuk kellett a Burning Legion üldözése elől.
Sargeras figyelmét 15 ezer évvel később felkeltette egy hatalmas tiszta arcane mágiaforrás, amelyről kiderült, hogy az Azerothon levő Well of Eternity az. Sargeras szolgái kapcsolatba léptek Xaviusszal, a night elfek kancellárjával, majd később a népet uraló Queen Azsharával is. Azshara mágusai egy portált nyitottak a Well of Eternityben, amelyen először a Legion gyengébb és erősebb démonai jöttek át pusztítani, majd idővel maga Sargeras is megpróbálkozott ezzel. Ennek megakadályozására a véletlenül a múltba került ork harcos, Broxigar a Twisting Netherbe távozott a portál ellenkező irányú használatával, és számolatlan démont mészárolt le; sőt, magát Sargerast is megsebesítette - elsőként és eddig egyedüliként a világon. A titán kivégezte a vakmerő harcost, de mielőtt átléphetett volna a portálon, az bezárult és Azerothon fel is robbant (ez okozta a Sunderinget és az eredeti Kalimdor darabokra szakadását), ezzel Sargeras fizikai teste megszűnt létezni. A szelleme azonban megmaradt, és később egy kisebb inváziós erőt is vezetett Northrendre; ezeket a démonokat azonban legyőzte az akkori Guardian of Tirisfal, Aegwynn, aki megküzdött Sargeras avatarjával is, és legyőzte - de ennek az volt az ára, hogy a varázslónő tudtán kívül a testébe rejtőzött Sargeras.
Újabb 10 ezer évvel később Kil’jaeden megtalálta Draenort, amely az orkok szülőbolygója és a draeneiok aktuális menedéke volt egyben. Az eredar sikerrel manipulálta az orkok legbefolyásosabb sámánját, Ner’zhult; ennek eredményeként az ork klánok egyesültek, a harcosok az egyik pit lord, Mannoroth vérét itták, a sámánok a Legion fel mágiáját alkalmazva warlockká váltak a Shadow Council irányítása alatt és létrejött a Horda. Bemelegítésként szinte teljesen kiirtották a draeneiokat, majd - miután a hatalmat Ner’zhultől átvevő Gul’dan kapcsolatba lépett Medivhvel - a Dark Portal megnyílása után Azeroth volt a következő áldozat. Noha az Első Háborút a Horda nyerte, miután lerombolta Stormwindet, a Második Háború csak addig haladt jól a szemszögükből, amíg Gul’dan 3 klánnal el nem hagyta Lordaeron ostromát, hogy megszerezhesse magának a Sargeras avatarjának sírjában elrejtett titkokat. Az árulókat részben a sírt őrző démonok, részben a Hordát akkor vezető Orgrim Doomhammer dühe elpusztította; de eközben az Alliance összeszedte magát annyira, hogy visszaverje a Hordát egészen a Dark Portalig, és végül az orkok nagy részét megölték, a túlélők koncentrációs táborokba kerültek, míg a Dark Portalt bezárták. Pár hónappal később azonban átmenetileg ismét megnyílt, és egy expedíciós erő átment Draenorra, hogy megakadályozza Ner’zhul és Deathwing újabb terveit; ennek vége az lett, hogy a fekete Aspect visszamenekült Azerothra, és Khadgar végleg lezárta a Dark Portalt, amikor Ner’zhul saját, a Twisting Netherbe nyitott portáljai széttépték Draenort és a maradványok egy részét a Twisting Netherbe lökték (ez a mai Outland).
Maga Ner’zhul pechjére a pusztuló bolygóról épp Kil’jaeden elé menekült, aki megölte őt, de a szellemét életben tartotta és megkínozta; majd egy páncélba zárta és Northrendre küldte. Az immár Lich King néven tevékenykedő egykori ork sámán lassan végzett a kontinens lakóinak gyengébb részével, majd élőhalottá alakította őket - ezzel létrejött a Scourge. A Lich King a plague-et ezután Lordaeron ellen vetette be, és sikerrel járt: a királyság lakóinak legnagyobb része meghalt és élőhalottá vált, míg a trónörökös Arthas a Lich King szolgálatába lépett death knightként. Lordaeron után Dalarant és Quel’Thalast is lerombolta a Scourge, miközben a vezetők közül is többen Azerothra léptek (mint Tichondrius és Archimonde). Ezután Kalimdor ellen fordult a démonok és élőhalottak egyesített serege, ahol a célpontjuk a World Tree, Nordrassil volt - de az egyesített halandó sereg a wispek segítségével legyőzte a támadókat és elpusztította magát Archimonde-ot is. Ezzel azonban a Legion befolyása korántsem szűnt meg Azerothon: a Shadow Council nem pusztult el teljesen és továbbra is mérgezi a Hordát, és az Alliance-on belül is akadnak olyanok, akik démonokkal cimborálnak.



A Legion alapvető tevékenységi helye a Twisting Nether, ami leginkább egyféle párhuzamos dimenziónak tekinthető. Itt élnek a démonok, akik a sereg magját alkotják, és a Netheren keresztül hatalmas távolságok megtételére képesek rövid idő alatt. Ez egyben korlátozza is őket: nem könnyű egy démonnak a fizikai világban megjelennie, és a legtöbbször ezt nem is teszi meg teljesen, ha megidézik. Ennek az eredménye az is, hogy ha látszólag meghalnak a fizikai világban, akkor a legtöbbször csak visszakerülnek a Twisting Netherbe a valódi testükbe.
Jelenleg a legmagasabb rendű, még életben levő és parancsok kiadására képes vezetője Kil’jaeden - ugyanakkor a Harmadik Háború olyan szintű pusztítást vitt véghez a legmagasabb szintű démonok között, amelyet talán korábban sosem szenvedett el a Burning Legion; lévén ezúttal teljes fizikai valójukban léptek át Azerothra a vezetők, akiket véglegesen sikerült megsemmisíteni. A magasabb szintű démonok közé tartoznak a dreadlordok és a pit lordok, míg az alacsonyabb rangúakat szinte lehetetlen mind felsorolni: impek, voidwalkerek, felguardok, succubusok, shivanok, mo’argok stb. Valószínűleg senki sem tudja, hány világot ural a Burning Legion, azt meg még annyira sem, hogy hányat pusztítottak már el. Alapvetően fel mágiát és ezt használó fejlett gépezeteket használnak harchoz, mint például a fel reaverek. És ha valaki azt hinné, hogy az utóbbi 10 évben Azerothon és Outlanden elszenvedett vereségek után már nem jelent veszélyt a démonok serege... az igencsak téved.

A jövő héten a Történelemóra a dzsungelbe látogat: a célpontunk Zul’Gurub és a Gurubashi Birodalom lesz.