A Malacírtó Hadjárat

Kb egy 3 napja történt, amikor is 15-ös szinten épp a Keresztút (Crossroads) questjeit oldogattam, mivel marhára idegesített, hogy a quest logomban a küldetések száma elérte a 20-ös álomhatárt...
Egy ork harcos, egy bizonyos Thork megbízott azzal, hogy az élelemszállító karavánokat egyvégben zaklató Borotvasörény (Razormane) klánon ideje lenne megtorolni a régebbi gaztetteiket... Ezek a tövisdisznók (quillboars) a Tövisdomb (Thorn hill) lábánál rendezkedtek be, s a klánuk jelentős részét vadászok, vízkeresők, és tüske-idézők alkották (Water Seekers, Hunters, Thornweavers). Ha ezen kasztok tagjai közül egy bizonyos létszámot át küldenék a másvilágra, akkor egy ideig lefoglalná őket a klán újboli megszervezése, ahelyet , hogy az ork szállítmányokat fölforgatnák.
A domb északi lábánál meg is találtam a táborukat, Véragyarral (Bloodfang), a tigrisemmel, sikeresen lemészároltuk őket. Thork is boldog volt, és Véragyar is jól lakott disznóhússal. Ám hátra volt még a neheze: el kellett kapnom még több mint egy tucat védelmező, és geomanta tövisdisznót, ráadásul meg kellett szereznem Vicsorr Krínig agyarát is-ők voltak felelősek egy igen pusztító fosztogatás tragikus végkimeneteléért.
Meg is találtam az óljaikat a domb észak-keleti nyúlványánál...s itt átváltok PvP módira...

Kb 5x végeztek ki közös erővel ezek a nyamvadt disznók. Többségük a Geomancereknek és a Defendereknek lvl 13-as volt. Kipróbáltam minden taktikát: -ha pullingolni akartam egy kurva defender tuti, hogy respawnolt, ha a tigrist küldtem be elsőnek akkor is csak egyet tudott lefoglalni, ha a geomancert lőttem ki elsőnek addig egy defender nyírt ki.
Úgy a 3. resurrectnél kivártam amíg egy holland group is ellátogatott az ólakhoz. Nos, hiába könyörögtem nem vedtek be a csapatba (csak az agyar hiányzott már). Ok, mondom megvárom amíg kinyírják a quest bosst (amúgy elit mob volt a szentem...), el sem olvastam a nevét, biztosra vettem, hogy az ő agyara kell.
Kinyírtam minden egyébb mobot az aggrón belül, tűzcsapdát raktam a főmalac respawnolási pontjára, és vártam.
Nagy nehezen visszajött, és hiába minden előkészület, a totemjeivel egyszerűen verhetlen volt, legalábbis az én szintemen, egyedül annak tűnt.
No, ugyanígy megvártam míg egy csapat lemészárolta a disznókat, és akkor már szóltam klántársamnak Demonwrathnak, az ork boszmesternek, hogy segítsen az elit-disznó lehentelésében.
Mivel Camp Taurajo-ban voltak neki és társának Aikernak, az élőhalott Mágusnak, eltartott egy darabig még hozzámértek, majd miután bevettünk még két Taurent( egy Warriort és egy Druidát), leültünk és vártunk. Vártunk 5 percig, 10-ig, 15-ig... Unalmunkban a mobokat szívattuk. És akkor respawnolt a szemét köcsög... Hösiesen 5 az egy felállásban kivégeztük a mocsadék állatot, ami nekem társaimnak 45 percbe, nekem 2 óráig tartott. A Hab a Tortán? Nem őt kellett volna kinyírni!!!!!!
Aiker ezek után, bizonyítva végtelen türelmét elvezetet az igazi Kreenig-hez. A tábor előtt csak ennyit szóltam: itt népirtás lesz.
Nem számoltam, hogy dühünkben hány disznóembert végeztünk ki, de, hogy Loot jutott mindenkinek dögivel az fix. Megöltük Kreenig-et is, ám nem volt nála az agyara ( ironikus, nem???) Megvártuk amíg respawnolt, meglett az agyar, és minimum élettel heart stone-nal visszaröppentem Xroadsba. Nos, életem legdurváb bugja várt rám. Eltűnt az összes NPC!!! Nem tudtam leadni a questet!!! Nos, akkor kilétem, kikapcsoltam a gépem kivettem egy üveg whiskey-t a bárszekrényből, rágyújtottam, töltöttem egy pohárral és eldöntöttem:

SOHA TÖBBÉ NEM ESZEK SERTÉSHÚST!!!!!

A csapat munka:
lvl27-es szinten elmentem lvl26-28-as humanoid mob-okat írtani. Észnél kellett lenni, mert hajlamosak voltak, hogy 4-en 5-en mozduljanak rá az emberre egyszerre.
Egyszer csak belebotlottam egy lvl 25-os ember papnőbe, aki vadul gyógyitgatta magát. Körös-körül többszáz yardos körben minimum lvl 25-os mobok.
Hát mondom itt az ideje, a napi első jócselekedetemnek, megkérdezem segítsek-e valamiben.
Válasz semmi, csak invite. Hmm gondolom biztosan neki is gondjai vannak az angollal azért ilyen szűkszavú. Ép meg akartam kérdezni, hogy melyik questet csinálja, amikor rám tört két mob. Visszavonulni nem mertem,mert nem tudtam, hogy újdonsült társam veszi-e a lapot, ezért el kezdtem védekezni. Amikor derék macsekom túl sokáig üldözőtt egy megfutamodott szörnyet, sikeresen rámhúzott még két örjöngő fenevadat.
Ekkor néztem először körbe, hogy mi van a papnővel, mert azt láttam, hogy nem csak az élete, de a mannája is 100%-on van még.
Mit csinált a szentem? Békésen nyúzogatta az általam leölt dögöket.
Nagy nehezen megúsztam 5%hp-val 0 mannával és a petem feláldozásával.
Kedves társamnak sikerült olyan ügyesen helyezkednie, hogy egyetlen ütést sem kapott.
A kérdésemre, hogy ezt mégis hogy gondolta, végre megszólalt: Azt mondtad segítesz. :mrgreen:
Nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek. :mrgreen:
Bontom a partyt. Jön utánam. Az első dögnél látta, hogy én is nyúzok, onnantól kezdve mindig úgy helyezkedett, hogy hamarabb érjen a döghöz, mint én és neki állt megnyúzni. :shock:
Még 1x-2x megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ez nem igazán ildomos , de onnatól szóra sem méltatott.
És én hirtelen elkezdtem még othonosabban érezni magam: Hiába no. Itt is úgyműködnek a dolgok, mint a való világban :mrgreen: :mrgreen: :mrgreen:

Ezt miért ide írtad?
Csináld úgy, hogy elolvasod a kérdéseddel kapcsolatos topigokat, és a hivatalos FAQ-t.

Ennyire ne szeresd az élőholtakat! Egyáltalán, hogy jutott be oda?

Tegnap előtt este (szombaton) történt, (akkor lvl20 voltam), hogy Stonetalon Mountainsban allisok tűntek fel Webwinder Path közelében. Szám szerint hatan. LVL 29től felfelé 40ig. Lehetetlenné tették jó Hordás társaim és magam számára a közlekedést és gyakran kényszerítettek minket szellemlétre, rendszerint akkor, amikor mobokkal küzdve legatyásodva regenerálódtuk. Mondjuk ez nem meglepő, mert már megszokott, hogy ha 20% HP-n vagyok 1-2 mob után, akkor hátulról rámüt egy minimum 10 szinttel magasabb rogue vagy paladin (a Fény Lovagjai) :)
A Local Defense csatin szerveződésre lettem figyelmes. Egy 39-es Tau sámán invitálta az arra járó magasabb szintűeket. Öten voltunk a csapatban, köztük én a legalacsonyabb szintű, a Tau sámán a legmagasabb. Ezután megkezdődött a vadászat. Remélem az allisok is annyira élvezték, mint mi, ahogy 1 emberrel és több szinttel kevesebbel Stonetalon Peakig vertük, öltük őket, ők pedig rohantak, ahogy bírtak. De ez sem segített rajtuk:) Nekem legtöbbször csak a csali szerepe jutott, de élveztem azt is.

A story vége az lett, amikor Org-ból megérkezett a felmentő sereg egy lvl44-es UD mage és egy lvl 51 (!) Tau sámán képében, akik elvállalták, hogy a quest végéig biztosítják a terepet.

Szép volt.