Börtön (Rp) | WoW-Hungary

privát
új

2009-03-04 16:24

Saragan
Consortium Agent

2317 hozzászólás

Lord Athimol börtöne nem éppen a legbarátságosabb hely Azerothban. Arathi Highlands hegyei közötti hely külső szemlélő számára egy hatalmas, sötét várnak tűnhet, nagy udvarrésszel. Aki azonban már bemerészkedik ebbe a nem túl bíztató helyre, rájön, hogy ez nem egy egyszerű vár. Börtön, tele mindenféle faj képviselőjével, a legkülönfélébb tettek miatt. Tauren, troll, ember, gnóm, törp, elf, elvétve még néhány draeneit is megtalálni. Lord Athimol arról volt híres, hogy bárkinek a foglyát „elszállásolta” börtönében, persze a fogoly minden tárgya, és egy kis havi pénzösszeg fejében. Egy nemesi család tagjaként volt pénze arra, hogy zsoldoshadsereget fenntartva, a legjobb mesteremberek által kibővített kastélyában foglyokat tartasson, miközben furcsa módon egyre több pénzt szedett össze a fogolytartásból. Bár a hideg hegyek között rengeteg ritka ércet lehet a barlangokból kiszedni, és valószínűleg ezeket fel is használja arra, hogy egyre több pénzt szedjen össze, főleg mivel ingyen munkaerőként használja az összes foglyot, akit csak munkára tud fogni. A munkaképes foglyoknak szerencséjük van, hiszen egészen addig nem akasztják fel, ameddig tud dolgozni a bányában, vagy ameddig kitart az a pénz, amennyit abból kapott a vár ura, hogy az ő dolgait eladta. Nem engedte, hogy a foglyok faj szerint csoportosuljanak, hiszen tudta, ha engedi őket fajok szerint csoportolsulni, azzal nemcsak harc alakulhat ki két faj között, amiben meghalnak a munkaerőt biztosító foglyok, de a lázadásnak is még nagyobb esélye van így. Ezen tények miatt a börtön őrségének segítségével vegyítette nemcsak a Hordás és Szövetséges fajokat, hanem még a nemeket se választotta külön, így még egy éjelfnek is együtt kellett ülnie az élőholtal, a taurennek a törpel, orknak az emberrel, nőnek a férfival, bárkinek bárkivel. Együtt étkeztek, de mégse kovácsolódtak össze az ellentétek miatt, legalábbis a lord azt hitte.

Dagor pont ezen a napon érkezett meg Lord Athimol várába, hogy itt ’’szállásolják’’ el. Bekerült, mivel megtagadott egy parancsot, és meggyilkolta a parancsot kiadó hadvezért, és még szerencsésnek nevezheti magát, hogy nem ölték meg ott helyben, bár nem szerencse, hanem az, hogy elég sokat tett már Stormwindért ahhoz, hogy ne akasszák fel. A büntetéséhez hozzátartozott, hogy a szeme láttára teljesítették azt a parancsot, ami minden elvével ellenkezett.Minden hitét elvesztette, mivel megszegte a saját esküjét. Parancsot nem tagadunk meg. Se ereje, se kedve nem volt már küzdeni, vagy menekülni a sorsa elől, bár arra nem számított, hogy ilyen büntetést szabnak ki rá. Ahogy egyre mélyebbre vezették ebben a
várbörtönben, egyre inkább elhatalmasodott rajta az undor, amit a rabok tartásának látványa okozott. Minden cellában négyen voltak, fekvőhelyek nélkül. Az összes cella tiszta mocsok volt, hiszen az izzadság mosta csak le a rabokról a koszt, amit a bányában szedtek össze. Ha a rabokra rájött a szükség, egy lyuk volt a padlón, amibe elvégezhették. Étel gyanánt valamiféle kenyeret meg vizet kaptak, és a többi rab szerint havonta egyszer kaptak egy kis szelet húst. A lord nagy bánatára egyeseknek egy kicsit több ételt kellett adnia, mivel egy tauren és egy gnóm adagja sehogy nem akart megegyezni, ha azt akarta, hogy legyen erejük dolgozni. A szép nőknek még volt esélyük egy kicsit jobb életre a börtönben, mivel a börtönőröknek havonta biztosítottak egy nőt, a lord pedig a legszebbeket a vár számára kialakított részében tartotta. Bár még így is elég sok nő volt a börtön részben, akiknek a sorsa elég rossz volt, mivel az őrök néha őket is elkapták, a rabok is néha követték az őrök példáját, így az nem járt túl jól, aki bekerült ebbe a részbe. Dagor szerencséjére egy taurennel, egy éjelf hölgyel és egy törpel került össze. Egyáltalán nem beszélgettek, de legalább nem küzdöttek egymással mint a cella környző lakói. Dagor már majdnem örült, hogy nem kell beszélnie, eléggé megviselte az utóbbi egy hét. Össze-vissza kavarogtak a fejében a gondolatok, hol az Arthas elleni hadjáratra gondolt, hol a szerinte gyalázatos tettére, hol a jelenlegi helyzetére. A lord bejelentette, hogy nemsokára visszajönnek a bányákban dolgozók, aminek valamiért nagyon örültek a fogylok. Odafordult a törphöz:
- Miért örül mindenki ennyire?
- Mert ez azt jelenti, hogy nemsokára ételt kapunk. - Válaszolt a törp.

((Na gyerekek, gondoltam beküldök egy ilyet, hátha még él itten az rp szellem, ahogy a történetből kiderül, ez egy börtön, és minden faj és nem van itt, szóval lehet izzítani a karaktereket barátaim, kezdődjön a móka! Ha valaki szerint nagyon sz*r, akkor segítsen, hogy jobb lehessen Sticking out tongue

))

"Even the devil may cry when he looks around hell and realizes that he's there alone." Acheron, Devil May Cry
IF YOU TRYHARD, ANYTHING IS POSSIBLE! -Havelman, book #5

#12 | Xekta

új
privát

2010-04-27 21:59

Xekta
Bloodscalp Hunter

392 hozzászólás

(Remélem feléled a topik, idáig nagyon jó írások voltak).íme hát az én történetem:
Senathyl végig nézte, vagyis inkább hallgatta, a rabok beszélgetését. Már évek óta a börtönben volt mióta a varázslómestere aki egyben a falujuk tiszteletbeli polgára volt, rajtakapta, hogy a lányával enyeleg. Miután a börtönbe vezető úton két őrt is szénnéégetett. Ezután szemét kendővel takarták el, amit ő sose látott, bár érezte rajta a rúnákat amik elszívják és kordában tartják erejét, valamint végtagjai is le voltak láncolva. Végig figyelemmel kísérte ahogyan az őrök erőszakoskodnak a rabnőkkel, főleg az előttük lévő cellában lévővel érzett együtt. Azután jött még két rab. Az egyik egy elf ezt biztosan tudta, de a másikról fogalma sem volt. Nem szokta figyelni a rabokat hiszen szinte naponta jönnek újak és ölnek meg ugyanennyit. Bár ő sem tartozott a szerencsésebbek közé mivel nem tudott dolgozni a kendő miatt az őrök rajta élték ki szadista vágyaikat. Enni is alig evett mivel volt, hogy a cella ajtójához rakták az ételt, ahova a láncok miatt pedig nem ért el. Minden álma az volt, hogy megszökhessen és felgyújtsa az egész épületet. Lassan visszatértek a rabok a munkáról és az őrök az étellel.

"It was foretold, that one day, heroes who could wield the sword might reveal themselves."

#11 | Saragan válasza Moriedhel #10 üzenetére

új
privát

2009-06-23 16:51

Saragan
Consortium Agent

2317 hozzászólás

((Azzal semmi baj nincs, hogy izgalmasabbra veszed a sztorit, csak nem kéne az én karakterem szájába szöveget raknod, és nem kéne helyette cselekedned, mivel ezzel kicsit megtekered a sztorit a másik számára. Azt, hogy a karakterem kiről hallott, meg kiről nem, azt is az én jogom eldönteni, meg hogy hogy reagál egyes dolgokra, hiszen a személyiségét is én találtam ki. Csak azért mondom ezt, mert amúgy jó a folytatás, csak ezt kéne elkerülni. Bár ahogy elnézem, könnyebb volt úgy az olvasó tudtára adni azt, hogy a karaktered híres, hogy úgy állítottad be, mintha tényleg tudnék róla. Bár szerintem egyszerűbben is meg lehetett volna oldani, e nélkül. Pl azt mondod, hogy a neved után teszel valami jelzőt, amiként ismer mindenki, a Zsivány, Árnyék[bocs frosty, ez a te ötleted, de példának tökéletes] vagy hasonlók, és akkro én eldöntöm, hogy tudok-e róla, vagy soha nem is hallottam. Majd később megpróbálok valamit bealkotni ide, csak most épp megyek.))

"Even the devil may cry when he looks around hell and realizes that he's there alone." Acheron, Devil May Cry
IF YOU TRYHARD, ANYTHING IS POSSIBLE! -Havelman, book #5

#10 | Moriedhel

új
privát

2009-06-22 22:57

Moriedhel
Murloc

29 hozzászólás

((Ide már úgyis rég nem írt senki, és ha megengeditek...))

Dagor elborzadva nézett a halott rabra, bár már hozzá volt szokva a hullákhoz. A látványról eszébe jutott testvére meggyilkolása, és a fogsába ejtése. Egy szomorú sóhajjal visszafordult az addig végzett munkájához.
Pár óra múlva az őrök összegyűjtötték a fáradságtól elájult rabokat, és intettek a többinek is, hogy mára vége a munkának. Dagor a töbiekkel együtt ledobta kalapácsát, majd libasorban követték az őröket vissza a cellába. Miután a láncai ismé visszakerültek, fáradtan dőlt neki a falnak.
A többi börtönben eltöltött nap is hasonlóan telt el. Dagor majdnem minden nap kiment dolgozni a bányába. A többi cellatársával nemigen beszélgetett, de néhányszor felajánlotta ételadagját a rosszabb állapotban levőknek.
Már lassan egy hete itt volt, amikor néhány őr hirtelen pár kutyát pórázra fogva bementek minden cellába. Durván megfogták néhány rabot - köztük a törpét és a forróvérű vér elfet -, majd néhány perccel később egy másik foglyot -egy vér elfet - dobtak be. Feltápászkodott a földről és keményen az őrökre nézett, akik épp kimenni készültek a cellából.
Dagor megfigyelte, hogy a szomszédos szobákban is így tesznek. Lord Athimol úgy gondolta, hogy a rabok már elég régóta vannak összezárva, és minél kisebbre akarta helyezni az esélyétt annak, hogy valamilyen lázadás törne ki. A lord pedig rettegett ettől.
A paplovag most az új cellatársára nézett, akin láncain kívül semmilyen fejpánt, vagy bűbájgátló bilincs nem volt. Zöld szemei fakóan ragyogtak, haloványpiros bőrét néhány vágás tarkította. Dagor eléggé meglepődött, amikor az elfről egyszerűen lehullott minden bilincs, és dacosan a cellarácsra függesztve szemét megszólalt:
- Az idióták.
Dagor az ámulatból még fel se ocsúdott, amikor a tauren fogoly a sarokban hihetetlenkedve felhorkant:
- Mégis ki vagy te?
- Aira Éjivihar, szolgálatodra - fordult felé - Bizonyára már halottatok rólam
Kissé meghajolt, és a száján egy halovány mosoly jelent meg.
A tauren úgy érezte, hogy ereiben meghűl a vér.
Dagornak hirtelen eszébe jutott ez a név. "Aira Éjivihar" suttogta maga elé. A híres és félelmetes zsivány, akiről
Azeroth szinte minden parancsnoka hallott már, és kinek a neve körül rémtettek keringenek. Azt beszélik róla, hogy valamilyen különleges erővel bír, valami megmagyarázhatatlannal.
- Még-mégis mi cé-célból kerültél id-ide? - hebegte a tauren, aki úgy tűnt, azonnal alájul.
- Egy fogolyt akarok kivinni innen - felete a zsivány.
- Kit? - kérdezte Dagor legyőzve megdöbbenését.
- Azt, aki megtagadott egy parancsot. Azt, aki megölte a hadvezérét, ki egyben a saját bátyja is volt egyben - ennél a mondatnál a paplovag felé fordult. - Igen Dagor, téged.

((Egyenlőre ennyi. Úgy gondoltam, kicsit izgalmasabbra veszem a történetet, ha nem baj. Ha nem tetszik, nyugodtan törölhetitek. És bocs a helyesírási hibákért.))

#9 | illidari

új
privát

2009-03-12 14:55

illidari
Gnomeregan Exile

264 hozzászólás

((Jóvan, akkor mostantól kerülöm, és a post végébe fogom összegyűjteni őket. Egyébként ha már ide írsz ytsorf, akkor mért nem írsz bele te is? Sticking out tongue

))

#8 | Frosty válasza Wolverine #7 üzenetére

új
privát

2009-03-12 11:07

Frosty
of the Shattered Sun

7707 hozzászólás

((Így van. Nem kell az embert sem "lefodítani". Mellesleg nem ártana jobban szétválasztani az ooc-ot az írástól. Ha beleteszed a hsz közepébe, tök fölösleges a duplazórájel, mert ígyis megtöri a hangulatot. Ugyanezért nem spammolunk (( ))-t /say-ben. Smiling

))

Rajzra gyúrok Smiling

"Chuck Norris wants to put himself in every man."

#7 | Wolverine válasza illidari #6 üzenetére

új
privát

2009-03-11 22:30

Wolverine
Hand of A'dal

27445 hozzászólás

((de, szerintem eléggé elüt a történettől - persze én kívülálló vagyok Sticking out tongue

))

I'm the best there is at what I do, but what I do best isn't very nice.

"Hello, I'm the Doctor. Basically... run."

A WoW.hu 12 pontja!

#6 | illidari

új
privát

2009-03-11 19:13

illidari
Gnomeregan Exile

264 hozzászólás

Miközben a rabok dolgoztak egymás mellett, váratlan dolog történt.
Néhány egymás közelében dolgozó ember(azaz humán) elkezdte leverni a láncokat magukról, az őrök ezt észrevéve rögtön odarohantak tízesével, és mielőtt az első két rab bármit tehetett volna, már holtan hevertek, véresen és mocskosan.
Az utolsó rab épp sikeresen szétzúzta láncát csáklyájával, mikor odaértek az őrök.
Egyetlen csapásra voltak az őrök a rabtól, így senki sem habozott cselekedni.
A Dagor mellett dolgozó elf((aki nem feltétlenül vér-elf, ezt senki se mondta, megaztán játszhatok én hájelfel is, nemde? Sticking out tongue

)) fejkendője felé nyúlt, majd egy közelben álló őr(aki távolról figyelte az eseményeket) észrevéve az elf mozdulatát előhúzta kardját. Az elf keze épp kendőjén volt, mikor az őr kardja suhanva ért a rab nyakához, megkarcolva tarkóját.
Az őr elkiáltotta magát: - Ha egy ujjal is hozzányúlsz még egyszer, úgy végzed, mint a néhai emberbarátod!-mutatott közben az őr a halott rabra, akit szintén szétmarcangoltak a smasszerek hada ((nem gáz, ha ilyen nemtúlfantazis szavakat használok? Laughing out loud

)). Az elf lerántotta kezét, s folytatta a munkát. Az őrök visszarendezőttek, csak egyikük tűnt el megszokott helyéről, az is csak beszámolt az újabb halottakról saját hangerejét használva.

#5 | Saragan

új
privát

2009-03-11 18:00

Saragan
Consortium Agent

2317 hozzászólás

Dagor kissé furcsállta, hogy milyen ’’forgalom’’ van itt, miközben csodálkozva nézett végig a két bekerült elfen. Nem tudta, hogy most mi lesz a következő dolog, amit tenni fog, de a szökés meg se fordult a fejében. Nem, azt nem akart. Megölte a parancsnokát, aki egyben a bátyja is volt, és ettől a gondolattól nem tudott szabadulni. Észre se vette, és feje már a vasrácsok közelében volt, ahogy elgondolkozva járkált körbe a cellában. Majd hirtelen megjött a többi rab által várt ’’ebéd’’. Négy őr hozta a tálkákat, amiben(a rabok szerint itt nagyon jó ételnek számító) valami barnás-zöld moslék, meg egy szelet kenyér volt. A rabok már nyúlkáltak ki a rácsok között, de a tervező elég széles folyosót biztosított az őröknek, így ketten egymás mellett kényelmesen elfértek az őrök, miközben a sok kar közül egyik se érte el őket. Sorban adogatták be az ételt, bár ahogy Dagor körbenézett, a környező cellákban felfedezett még pár olyan személyt, akik szintén nem voltak túl érdekeltek az evésben. Mindnek az arcáról le lehetett olvasni, hogy ők se nagyon akarnak elmenni. Körbenézve észreveszi, hogy nem az egyik imént behozott vér-elf az egyetlen varázsló a börtönben. Mindegyiket fel lehetett ismerni arról, hogy a bilincseiken mágiagátoló pecsétek és rúnák voltak, a fejükön pedig vagy szemkötő, vagy egy ahhoz hasonló fejpánt, szintén mágiával megerősítve, amitől valószínűleg nem tudták levenni. Gondolatai tavát a hozzászóló őr zavarta fel:
Hé, te! Itt a kajád, edd meg, különben nem fogsz tudni dolgozni, akkor pedig nem fogsz nekünk sokat érni!- mondta egy disznó-szerű röffentés, és egy röhögés között.
Nem volt túl ínyére sem a koszt, sem pedig az evés, lévén csak aznap fogták el őt is, katona révén amúgy is hozzászokott már az éhezéshez, meg már aznap evett elég sokat. Körbenézett a cellában, kinek lenne nagyobb szüksége az ételre. A tauren és a törp még úgy tűnt, elég jól bírja, de az éjelf már elég rossz állapotban volt. Amúgy sem volt valami nagy harcos népség, de ezen a nőn látszott, hogy nemcsak ez a baja. Az egyik őr egy ’’Majd találkozunk még szépségem’’ felkiáltással dobta oda neki az ételt, amiért már ereje sem volt nyúlni. Testét ütések nyomai borították, méghozzá elég frissek. Az az őr valószínűleg a nő számára nem túl kellemes éjszakát töltött vele, és ennek a nyomait még mindig viselte. Ereje se volt megmozdulni, így inkább Dagor (a saját adagjával együtt) odavitte az éjelfét is, és szó nélkül elkezdte etetni. Pár perc után befejezte, a nő nagyon éhes volt, és egyből álomba is merült. Az őrök hirtelen beözönlöttek, és minden cellához odaálltak ketten. Az egyikük kinyitotta, a másik pedig bement, és feltette mindegyikre a bilincset, aki munkaképes volt. Dagorra is felkerült a bilincs, majd a pajzsukkal hátba verve ’’bíztatták’’ arra, hogy megmozduljon. Kivezették őket a börtönrészlegből az udvarra, ahol szembesült az iszonyú mennyiségű kőrakománnyal, és egy jó adag csákánnyal, meg kalapáccsal. A rájuk tett bilincseken csak annyit könnyítettek, hogy a karjukat nem kötötte már lánc a lábukhoz, de sétálni így se nagyon tudtak. Dagor fölkapott egy kalapácsot, ami azonnal ismerős érzéssel töltötte el. A paladinrendben eltöltött idő alatt kétkezes kalapáccsal kellett küzdeniük, ám miután kilépett a rendből, ő már inkább a pajzsot és a kardot részesítette előnyben. A munkához nekilátva már látta az új börtönlakók összeláncolt menetét a börtönbe, és közben arra gondolt ’’De sokan járnak errefelé!’’

((Na, kivettem az épületből a népet, meg jön mégtöbb rab, szóval lehet jönni az új szállítmánnyal is, de az se ártana, ha már valaki pl egy fél éve ott tartózkodót kapna fel :), a nyelvtani hibákért pedig elnézést kérek, az agyamnak ez a része jelenleg nem működik Laughing out loud

))

"Even the devil may cry when he looks around hell and realizes that he's there alone." Acheron, Devil May Cry
IF YOU TRYHARD, ANYTHING IS POSSIBLE! -Havelman, book #5

#4 | Magnum

új
privát

2009-03-04 22:58

Magnum
Cenarion Defender

1430 hozzászólás

Nem sokkal az előző után egy újabb foglyot dobnak be a cellába: egy vér-elfet. Most hozták a bányából. Teste koszos, fáradt, kissé zihálva veszi a levegőt. A szemei zölden ragyognak. Bármennyire megviseltnek is tűnik, mégis van benne valami nemesi tartás, ami valami magasabb rangra utal. Tekintete elszánt. Gyűlölködő pillantást vet az őrökre.
-Én Ezüsthold íjászainak egy magasrangú tisztje vagyok, nem tehetik ezt velem! Halduron Brightwing /inkább meghagytam ebben a formában/ személyesen fog az ügyem után járni.
Kiabálta ki magát, holott az őrök már régen elmentek. Végignézett a társaságon. Van mindenféle itt a népek széles skálájából. A vér-elfet majd felemésztette a méreg, a falba is ütött egyet.
-Nem tehetik ezt!
Ordítozott dühében. Nemrég jött ide, még nem szokott hozzá a rabsághoz.

Calinde-lvl 70 human priest-Bloodscalp EU
Battlechief-lvl 70 tauren warrior-Ragnaros EU

#3 | illidari válasza Wolverine #2 üzenetére

új
privát

2009-03-04 19:35

illidari
Gnomeregan Exile

264 hozzászólás

((Jóvanna

. Amúgy meg nem közös, mert a Hordások nem tudják Laughing out loud

.))

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek