Előző héten megbeszéltük a játék hibáit, a Blizzard azon lépéseit, amik miatt a legtöbb kritikát kapják a közösségüktől. A mai cikkemben szeretném bemutatni nektek az érem másik oldalát.

A játék és a fejlesztők pozitív húzásairól beszélek, hiszen ilyen is van a Blizzardnak, még ha a dühöngőként funkcionáló közösségi oldalak hangulatából nem is jön át, szeretjük ezt a világot és fontosnak tartjuk hangsúlyozni a jó dolgokat is.
  
 A Blizzard továbbra sem egy blockbuster gyáros pénznyomdát üzemeltet, a sok kritika ellenére ez a cég továbbra is éveket tölt egy játék fejlesztésével, művészileg és játékmechanikailag is rengeteg zseniális ötlete van. 
  
 A felhasználók pedig nem érzik a piaci ingadozásit a cégnek, hogy csak egy példát mondjak, a Starcraft 2 közönségének száma egy lejtőn van évek óta, ennek ellenére a Blizzard nem úgy reagál erre, mint sok cég, hogy bezárja a játék fejlesztését, hanem nagyon magas minőséggel szeretné hazacsalogatni a MOBA játékok ösvényein eltévedt Zergeket. 

 Közösség

A World of Warcraftal kapcsolatban gyakran halljuk, hogy haldoklik a játék, meg már semmi újdonságot nem képes felmutatni. Sok kritikát jogosan kapnak a fejlesztők, de ennek ellenére a fenti két állítás egyáltalán nem igaz. 
  
 A világ nem fekete vagy fehér, vannak különböző árnyalatai és az internet véleményvezérei gyakran szeretik meghajlítani a valóságot és a piaci ingadozásokat kriminális válságnak  beállítani. A játék legsikeresebb kiegészítője a Wrath of the Lich King által elért előfizetői rekordot azóta sem sikerült újra felállítani. Az elméletem a következő, van durván hat millió tartós játékosa Azeroth világának és van körülbelül három vagy négy millió ingadozó, alkalmi játékos.   

 A Lich King egy nagyon jó kiegészítő volt, de próbáljunk a személyes nosztalgiánk mögé látni és felismerni azt, hogy a játék nem hozott be nagyon komoly újítást, inkább csak a Warcraft sorozat legsikeresebb és legismertebb antihősét hozta el számunkra. 

 Bizony Arthas jelenléte és az akkori trendek a játék történelmének legmagasabb előfizetőszámát hozták magukkal. Tartalmilag pedig egy nagyon korrekt és hangulatos kiegészítőt kaptunk kézhez, a Blizzard hagyományait követő magas minőségben, de az igazi sikert a Warcraft 3 hullámain lovagolva érte el a játék.

  Szerintem az akkori számok nem reprezentatívak, bár az utána következő Cataclysm valóban gyengébb minőség volt és sokan felhagytak a játékkal, ebből a státuszból pedig már nagyon könnyű volt utálni a Mists of Pandariát, ami különben egy merész és hangulatos kiegészítő lett és az akkoriban borzalmas napi küldetés rendszer, ha nem lett volna, akkor csillagos ötöst adtam volna a kiegészítőnek. 

 Méltatlanul gyűlölt játék lett a Pandás kaland és sok káros hatása volt a közösség egyhangú kiáltozásának. A Warcraft univerzum rajongói akik a földig lehordták és abbahagyták a játékot, vajon tényleg igazán rajonganak Azeroth világáért?  
 Én amikor bejelentették a kiegészítőt, elkerekedett szemekkel ültem a kanapémon és igyekeztem feldolgozni a látottakat, de úgy voltam vele, hogy bízom a fejlesztők szakértelmében és érdemes adni neki egy lehetőséget, de a többségében Cataclysm alatt a játékot abbahagyó és ezt maguknak visszaigazolni kívánó játékosok tömegei ezt nem tették meg.
  
 Én nem vitatom el, hogy elsőre nagyon meredek volt a Mists of Pandaria ötlete, de nem lett rossz kiegészítő. Az elméletem tehát az, hogy a WoW közösség keménymagja durván hat millió emberből áll és durván négy millió ingadozik folyamatosan. Mi lehet az oka, hogy egy ilyen hatalmas közösség tíz éven keresztül képes fennmaradni egy nehéz gazdasági helyzetben?
  
 Az első ok amit kiemelnék a játék pozitívumai közül az a nagyon stabil és jó közösség. Az előző írásomban már elmondtam, hogy aki azt gondolja, hogy a Blizzard közönsége nem jó, az még nem játszott League of Legendset ismeretlen játékosokkal. 
   
 Rugalmas fejlesztők

A World of Warcraft tehát nem haldoklik, csak az utálkozó emberek, már nem gondolnak bele abba, hogyan épülhet föl ennek a játéknak a bázisa. A másik gyakran elhangzott vád, hogy nem képes megújulásra a játék.
  
 Ez bizonyos értelemben persze igaz, hiszen egy MMORPG sorsa, hogy stabil bázissal élje túl a különböző piaci trendek viharait. Jelenleg a Minecraft és a League of Legends a legnépszerűbb játékok a PC piacon, de a Blizzard sorsa az, hogy nem érdemes ezekkel a trendekkel versenyt futni, hiszen nem tud kibújni a bőréből egy ilyen játék. Ennek ellenére a Blizzard szeretne versenyezni az egyre nagyobb tömegeket megmozgatni képest esport vonalon, ezért született meg a Heroes of the Storm és ezért kell olyan újításokat behozni a Starcraft 2-be, amivel képesek a MOBA játékok ellen felvenni a harcot. 

 A működő stratégia a Warcraft esetében, szimplán a túlélés. A különböző divatos játékok csillaga egyszer leszáll a miénk pedig fennmarad. A kritikák bizonyos szögből nézve tehát megállnak, a WoW nem képes a piaci trendek ingadozásai mentén megújulni, de a saját belső rendszerén belül képes rugalmas és változatos maradni. 

 A raid rendszer az új kiegészítővel szerintem jobb mint valaha, a Cataclysm során elkezdett gondolat, hogy a raidelés élményét kiterjesztjük a különböző képességekkel rendelkező játékosok tömegeire, kezdetben bukdácsolt. A Mists of Pandaria sem talált erre megfelelő választ, a Flexibilis raidek rendszere, egy jó továbbgondolása volt a filozófiának, de még mindig csak azt érték el, hogy több lépcsőfokot szereltek be ugyanabba a létrába. A Normal és Heroic raidek flexibilitásának köszönhetően viszont ezekre a fokozatokra már könnyebb bejutni és a játékosok fennakadnak a rendszer hálóján a képességeik szerint. 
  
 A történet keszekuszasága ellenére is érdekes és sok gondolkodásra ad okot, emlékezzünk csak az oldalon megjelent több lore agyalásra. Rengeteg lehetőség van még a történetben, ami továbbra is folytatódik és számomra továbbra is izgalmas tudott maradni. A küldetések is sokkal izgalmasabbak lettek. A hagyományos öldöklős és gyűjtögetős questek sorozatát nagyon jól színesítik a különböző scripteltebb és változatosabb küldetések.   

 A pozitívumok mellett még megemlíteném a helpdesk minőségét is, amivel nagyon elégedett voltam. Az évek során sokszor találkoztam a Blizzard élő chat rendszerével, ahol nagyon türelmes és normális hangnemben kommunikáló munkatársakat láthattam, akik azonnali segítséget tudtak nyújtani. Ezt azért is emelném ki, mert a Steam rendszeren mondjuk hetekbe is beletelhet mire választ kapunk, a youtube-on pedig robotok nehezítik meg az életünket. A Blizzard rendszere jól működik, valódi emberek, szakszerű és gyors segítséget nyújtanak, ha valami problémánk akadna.  
 
  A hangulat minden 

A Blizzardal egyetlen dologban, közel lehetetlen versenyezni a multiplayer alapú játékok piacán, az pedig a hangulat. A zenék olyan szinten megragadóak és erőteljesek, hogy önállóan hallgatni is élvezetes. 

A játékokhoz készített animációs filmek pedig, olyan magas minőséget képviselnek, mint nagyon kevesen a játékiparban. Nem véletlen, hogy a közösségben gyakran felmerül, hogy a fejlesztők miért nem adják a fejüket egy animációs film készítésére. A WoW tehát igazi hangulatbomba és hibák ide vagy oda, számomra minden terület, új lehetőségek és kalandok tárházát jelenti, ez a játék ebben még továbbra is elképesztően erős. 

 Merész újítások

Feljebb beszéltem már arról, hogy a Blizzard egy viszonylag rugalmasnak mondható cég, aki hajlamos merész és izgalmas újításokat behozni a játékba. A szöveg azonban elterelődött a közösség szerkezetének vizsgálatára és nem fejtettem ki ezt a gondolatot mélyebben. 

A kritikák többsége, amit a játék kap, nem azért fogalmazódik meg a felhasználókban, mert a Blizzard nem érti a dolgát, hanem mert bizonytalan. Ők is emberek és hajlamosak hibázni, gyakran kipróbálnak több lehetőséget, amiből nem mindegyik működik, de van ami bejön. Lehet vitatkozni arról, hogy a Garrison rendszer például jó ötlet vagy sem, az viszont biztos, hogy egy merész újítása lett a játéknak. 

A fejlesztőknek ez a kísérletező kedve nem mindig sül el jól, de maga a jelenség tartja életben a World of Warcraftot, ha nem lenne innováció, akkor hamarabb elmennének a játékosok mint egy országra való pandától. A fejlesztők tehát képesek megújítani az élményt és ha már Pandákról beszélünk, szerintem az is egy nagyon merész és ötletes vállalás volt a keleti piacra való nyitás jegyében.  
 
A játékosokat megosztotta a döntés, de a WoW nem lett ingyenesen játszható és a keménymag továbbra is hűséges maradt. Az olyan ötletek mint a Timewalking, pedig a rajongók nosztalgiára való igényét is kielégítheti.  
  
Tehát... 
Sok mindenről beszéltünk, de nyilván nekem se jutott eszembe minden. Az előző heti kritikusabb hangvételű cikkemhez szerintem nagyon jól passzol ez a pozitívumokra rámutató írás. A kettő együtt van jelen a játékban és a közösségben, ezért a két szöveg együtt alkot egy teljes egészt. 
Biztos vagyok benne, hogy nem fogtok velem mindenben egyetérteni, fejtsétek ki a véleményeteket, vitatkozzatok nyugodtan, hiszen a lényegben egyetértünk, szeretjük a World of Warcraftot és tíz hibára húsz pozitívum juthat, ha tudatosan vizsgáljuk ezeket a jelenségeket. Különbözőek vagyunk, de hiszek benne, hogy az tesz egy gamer közösséget igazán erőssé, hogy képes beszélni az őt körülvevő gazdasági, lélektani és játékmechanikai tényezőkről, amik befolyásolják a beszélgetéseink hangulatát és a játékélményt egyaránt. 

Remélem a jövő gamer közösségei elsajátítják a kritikus, de racionális és pozitívumokat is látni képes attitűdöt és belátják, hogy egy játék fejlesztése bizony rengeteg munka és milliókat maradéktalanul kiszolgálni lehetetlen. Jövő héten újra találkozunk. For the ...