- Akama. Your duplicity is hardly surprising. I should have slaughtered you and your malformed brethren long ago.
- We've come to end your reign, Illidan. My people and all of Outland shall be free!
- Boldly said. But I remain...unconvinced.
- The time has come! The moment is at hand!
- You are not prepared!
Soha nem fogom elfelejteni az első Illidan killemet, és az azt követő kiabálást. A rengeteg befektetett energia egyszer csak felszabadult, és megtérült. 1 hónapnyi szenvedés, röhögés, veszekedés, miegymás után végre vége volt, az áruló elesett... persze pengét nem dobott!
Ahhoz fogható extázist talán azóta sem éltem át a játék során. Persze vicces volt Kel'Thuzadot reggel 6-ig tryolni, ám az első nerdscreamet senki nem felejti el. De amiért a mai napig magával ragad a raidelés, az nem más mint az emberek társasága, a közös sikerek és a közös ballépések. Minden héten történik valami, amire nem számíthat senki - ezek nem beprogramozott szkriptek vagy előre megírt mondatok, ez mind természetünkből fakad.
Nektek mi volt a legemlékezetesebb / legviccesebb / legszomorúbb pillanatotok ami az évek során megesett? Esetleg van olyan friss élményetek Blackrock Foundryból, amivel más is tud azonosulni?
Várom a legjobb sztorikat a kommentek között!
Az undead priestessemen voltam, Sillymoonban tervezgettünk a guildtársammal, hogy hogy fogunk összefogni, és egymás ellenségeit közös erővel kibelezni. Áh, régi szép idők! ^^