Minden rajongó tudja, hogy a Warcraft története egy hatalmas terjedelmű dolog. Ezt azt elképesztő méretű információt számos könyvben, játékban, képregényben és hamarosan mozifilmen is láthatjuk. Következő sorozatom arra hivatott, hogy azoknak segítsen akik szeretnék ezt a történetet valahol elkezdeni, hiszen bár a különböző weboldalakon ott vannak ezek a dolgok enciklopédiába szedve, mégis egy regény elolvasása egészen más élményt tud nyújtani, illetve a köztes információkat, spekulációkat nagyon praktikusan ki lehet pótolni az olyan munkákkal mint amit mondjuk a Wowlore fordítások blog végez. 

Mivel a Warcraft története nem csak hatalmas, de tele van logikai hibákkal és szándékos csúsztatásokkal, ami folyamatos párbeszédre sarkalhatja annak értőit. Új rovatunknak ez a kezdő része, amiben szeretném bemutatni az első megjelent Warcraft regényt. A Deathwing, magyar fordításban Halálszárny című csoda 2001-ben jelent meg és Richard A. Knaak írta, előre szólok, hogy ez nem egy hiteles irodalmi elemzés. Én szeretek olvasni, de azért annyira nem értek hozzá. Ez inkább egy élménybeszámoló, amit örömmel készítettem el nektek.

Nem itt kezdődik a Warcraft lore, de a regényeket itt érdemes megragadni!
A történet egyszerű, de nagyszerű. Zajlik a háború az orcok és a szövetség között. Az orc vezetők foglyul ejtették Alexstraszát a sárkányt, akit arra kényszerítenek, hogy sárkány utódokat szüljön, akiket aztán méltatlan módon a háborúban fognak felhasználni. Főhősünk Rhonin, aki egy kicsit ügyetlen mágus, azt a feladatot kapja, hogy kiszabadítsa a sárkány aspectet és kivegye az orcok kezéből ezt a harci eszközt. 
 Deathwing is tudomást szerez erről, aki a korábbi sérelmeiért szeretne bosszút állni, ezért emberi formában igyekszik Rhonin bizalmába férkőzni. Nagyjából ennyi a történet dióhéjban, persze próbáltam spoiler mentesen leírni. Egy elég egyszerű nyelvezetű, feszes és nem túl hosszú regényről beszélhetünk. Igazából egy nap alatt kiolvastam.

Akkor kedveltem meg Deathwinget igazán, amikor a történetben, pszichopata módjára beolvad a szövetség vezetői közé, manipulál és belülről bomlaszt. Nem a tettei voltak szimpatikusak, hanem amilyen emberi módon csinálja. 

Deathwing pszichoanalízise

Ez a sárkány abszolút gyarló, sőt elvakult, önimádó és forrófejű. Ez pedig nagyon tetszett, egy későbbi regényben amiről még fogok nektek írni, van olyan amikor teljesen kiborul mert meglopták, és olyan jelenetet produkál a hegyek között, amit már mindenki óvodás korú gyerekektől, amikor nem kapták meg a csokit a szülőtől.

Szóval a játékból hatalmas, ősgonoszként megismert Deathwing, a regényben elég emberi, és érdekes látni ezt a kicsit pszichopátiás sárkányt. Rhonin karaktere is a későbbi könyvekben fog igazán kiteljesedni, itt még egy elég esendő mágus, de a szíve a helyén van. Én örültem, hogy kaptak ezek a szereplők egy könyv trilógiát, amit szintén be szeretnék nektek mutatni, ezek már hosszabb és nagyon pörgős regények és töménytelen mennyiségű információt találunk bennük.

Visszatérve a Halálszárny című könyvre, ajánlom mindenkinek, szerintem elég pörgős, nem időzik el egy fűszálon húsz oldalt. Erre mondják, hogy ponyva hulladék irodalom gondolom, de az a helyzet, hogy a fantasy műfaj egyik alapköve, a feszes és izgalmas történet, jó példa erre a műfaj istene Tolkien is. Aki olvasta a Hobbitot mondjuk, az tudja, hogy egy végtelenül egyszerűen megírt meséről van szó.

Az első Warcraft regényt azok számára ajánlom, akik egyszerűen csak jól akarnak szórakozni, munkahelyen vagy utazás közben. A következő epizódja a sorozatnak a Klánok ura, ami Thrall ifjú korát mutatja be és amihez kapcsolódik pár személyes emlékem is.