Wrathion az egyik fontos karaktere a MoP-nak. Bemutatása talán akkor a legautentikusabb, ha saját szavain és mondatain keresztül ismerjük meg történetét. Mivel elég hosszú lett, inkább két részre bontottam, hogy jobban olvasható legyen.


Tudjuk, hogy Wrathion az egyetlen korrupciótól és fertőzéstől mentes fekete sárkány Azerothon, aki meglehetősen korán, már tojás korában átvette az irányítást a saját élete felett ahelyett, hogy mások bábja lett volna. Elszökve a vörös sárkányoktól, a zsiványok körében népszerű Ravenholdt Manorban lelt otthonra és menedékre, ahonnan „apja” megölésére küldte a bátor jelentkezőket és busás jutalmat ajánlott ezért cserébe. Bár Halálszárny valószínűleg nem volt Wrathion vér szerinti apja, de ahogyan Alexstraszát tekinti majdnem minden vörös sárkány az anyjának, úgy viszonyultak Halálszárnyhoz a fekete sárkányok, és ezért nevezi Wrathion is Halálszárnyat az apjának.



Wrathion pontosan tisztában van vele, hogy milyen különleges is ő Azerothon. Túlságosan is tisztában van vele. Felsőbbrendűnek érzi magát a többi fekete sárkányhoz képest, de szinte minden sárkányhoz képest is. Hiszen ő „tisztán” született erre a világra, habár ezt a vörös sárkányoknak köszönheti. Fiatal, impulzív és robbanékony, aki nem hagyja, hogy mások irányítsák, hanem saját kezébe vette az irányítást.

Ennél kiválóbb alkalmat Pandaria újbóli felfedezése nem is jelenthetett számára. Egy ismeretlen kontinens, amely tízezer éve elszakadt Kalimdortól és a világ többi részétől. Ahol még nincsenek kialakult erőviszonyok. Ahol senki nem ismeri a múltját és senki nem akarja őt befolyásolni. Azt nem tudjuk, hogy hogyan érkezett meg Pandariára, de elég hamar rátalált arra a helyre, amelyet pandariai tartózkodása alatt mondhatni a főhadiszállásának tekintett: a Fogadót a Ködben (Tavern in the Mists), amelyet a titokzatos Fekete Piac (Black Market) szervezet hozott létre. Wrathion itt építette ki kapcsolatait a Pandarián járó kalandorokkal. És hogy ő hogyan jellemezné magát? Talán a legjobb felidézni saját szavait, amellyel a kalandoroknak jellemezte magát:

- A Wrathion nevet választottam magamnak. Én vagyok az utolsó fekete sárkány. Apám Halálszárny volt, a Világtörő, a Halál Aspektusa, a Pusztító... de remélem, hogy ezt nem használják fel ellenem. Nem szeretem apámat, akinek romlottsága egész fajomat elpusztította, és nem szeretem a vörös sárkánynemzetséget sem, akik elloptak és tojás koromban velem kísérleteztek. Mondjuk úgy, hogy nem állok kapcsolatban senkivel. És a haszonszőrűek társaságát keresem.
- Apám, Halálszárny megpróbálta elpusztítani egész Azerothot. Megtévesztették, természetesen, de egy dologban igaza volt: a világunk nagyon törékeny. Csak egy fénypont vagyunk az árnyék univerzumában. Egy gyertya a viharban. Néha azt gondolom, hogy világunk ingatag volta kergette az őrületbe apámat.



- És most, hogy rátérjek a lényegre: úgy hiszem, hogy egy újabb leszámolás felé tartunk. És nem, nem a Szövetség és a Horda közötti konfliktusra gondolok. Higgy nekem, amit Pokolsikoly Garrosh tett Theramore-ban semmi azokhoz a szörnyűségekhez képest, amelyek most is próbálják legyűrni törékeny otthonunkat. De a háború nagyon nyomaszt. Egy megosztott Azerothnak esélye sincs szembeszállni a sötétséggel. Ezért ennek a háborúnak véget kell vetni. Hamarosan. Mielőtt még felemésztené az összes erőnket!
- Kérlek, értsd meg, valóban törleszteni akarom apám adósságát. SEMMI nem állíthat meg attól, hogy megvédjem ezt a világot. A jövőben, ha bármikor bizonytalan vagy, szabadon megkérdőjelezheted a tetteimet. De soha ne kérdőjelezd meg azt, hogy mi motivál engem! A világ biztonsága a legfontosabb feladatom.

Vagyis Wrathion célja úgy tűnik, hogy az volt, hogy minél hamarabb véget vessen a Horda és a Szövetség közötti konfliktusnak, mivel ő egy „nagyobb” célpontnak szeretné szentelni magát, és amit egyértelműen egy Azerothon kívüli veszélynek jelölt meg. Ennek ellenére Wrathion figyelme nemcsak a Hordára és a Szövetségre terjedt ki. Fiatal énje fogékony minden új gondolatra, ideára, eszmére. Pandaria rejtélyes történelme pedig csak úgy ontotta magából az érdekesebbnél érdekesebb filozófiai gondolatokat, eszméket, uralkodási metódusokat. Különösen megfogta a pandareneknek a félelemhez való viszonya:

- Megismertem néhány pandaren gondolatot, a következőt különösen kedvelem: „A bátortalan már akkor fél, mielőtt a baj megtörténne, a gyávák akkor kezdenek félni, amikor már megtörtént a baj. A legbátrabbak azok, akik azután éreznek félelmet, hogy leküzdötték a bajt.”
- Vagy itt egy másik: „A félelem nem egy bűnöző, akit el kell zárnunk, hanem egy tanár, amelyet meg kell értenünk.” Ha szembenézünk a félelmeinkkel, abból hatalmas erőt meríthetünk. Néhányan a mágiában vagy az acélban hisznek és bíznak. Az én tapasztalatom szerint a félelem a legerősebb fegyver, amivel valaki felvértezheti magát. Használd jól és akkor soha nem tudnak az ellenségeid szembeszállni veled.

Amikor a Horda és a Szövetség Pandaria partvidékére hozták háborújukat, Wrathion tüzetesebben elkezdett foglalkozni a két táborral, hogy jobban megértse őket és azt, hogy mi motiválja őket.

Varianról a következő volt a véleménye kezdetben:
- A Főkirály. Varian Wrynn, a Szövetség vezetője. Tudtad, hogy egykor gladiátor volt? Ó igen, elvégeztem a házi feladatomat. Amnéziától szenvedve harcolt az életéért a Horda arénáiban. Ott érdemelte ki a Lo'Gosh nevet, ami Szellemfarkast jelent. Ő egy harcos. De vajon egy vezető is?
- Gondolj csak vele! Apám Kataklizmájából az ellenségei húztak hasznot. A Horda katonái a pusztítás utáni ébredés során több helyen is lerohanták birodalmát. Varian Wrynn nem használta fel a katasztrófát arra, hogy katonai előnyre tegyen szert. Vajon azért, mert gyenge? Vagy mert elvei vannak? És itt egy fontosabb kérdés: meg lehet elvekkel nyerni egy háborút? Ne ringasd magad álmokba. Pandaria meg fogja változtatni a királyodat. Meglátjuk, hogy milyen is valójából, hogy vajon a Szövetség képes lesz-e uralni Azerothot.



Természetesen Garroshról és a Hordáról is kialakult véleménnyel rendelkezett:
- Pokolsikoly Garrosh! A Horda Hadfőnöke! Nem mindig rendelkezett ekkora hatalom felett. Draenoron egy nyomorult ork volt. Apja tettei súlyos teherként nehezedtek a szívére. Én megértem Garrosht. Tudom, hogy milyen lehetett az apja tetteinek következményeit viselni. Az ilyen harcos, mint Garrosh, bizonyítani akar valamit, ha hatalomhoz jut.
- A Horda fordulóponthoz érkezett, amit ez a háború fog meghatározni. Mi is a Horda valójában? A bosszú eszköze, aki kíméletlenül tör előre népeinek jövője érdekében? Menedék azok számára, akiknek otthonra van szükségük, a lerobbantak közössége, akik egymás kölcsönös támogatására építenek? Vagy egy kényelmes szövetség, egymáshoz egyáltalán nem hasonlító partnerek laza konföderációja, ahol mindenki a maga útját járja? Mi a Horda LELKE? A választ itt fogjuk megtalálni Pandarián.

Wrathion a partvonalról nézte végig a Horda és a Szövetség harcát. Kémei mindent jelentettek neki, és mindkét oldalról fogadott és beszélgetett kalandorokkal. Nem állt egyik oldal mellé sem, de mindkét oldalt segítette jutalmaival, amit a kalandoroknak adott. Bár korábban azt mondta, véget akar vetni a két oldal ellenségeskedésnek, most mégis alig várta a híreket a harcterekről, a fontokról, az ütközetekről. Szinte szomjazott a beszámolók iránt, mivel azt állította, hogy a harc szívében mutatkozik meg, hogy ki milyen ember valójában. És közben Variant és Garrosht is szemmel tartotta. Így a csaták végén már kicsit árnyaltabb lett benne a kép, hogy a két vezető vajon milyen jellem.

- Korábban beszélgettünk Varian érdemeiről. Most közelről is megnéztem őt magamnak. Való igaz, egy farkas szelleme lakozik benne. És úgy is harcol, mint egy farkas. A farkasok falkaállatok. A király maga köré hívta a falkáját, hogy a szó legszorosabb értelmében Szövetséget csináljon belőlük, maga köré gyűjtve Jaina Proudmoore-t, Gelbin Mekkatorque-ot, Moira Thaurissant, Velent, Tyrande Whisperwindet, Genn Greymane-t és Aysa Cloudsingert. De hosszú még az útja, még csak az első lépéseket tette meg. De ilyen hősökkel a falkájában, a Szövetség nagyon sok mindent elérhet.

- Beszélgettünk a Hadfőnökről is. Belső küzdelmeiről és külső hódításairól. Azt kérdeztem tőled, hogy vajon ki vagy mi a Horda lelke? A vezetők? Garrosh, Thrall, Vol'jin, Sylvanas Windrunner, Baine Bloodhoof, Lor'themar Theron vagy Jastor Gallywix? A tetteid Pandaria déli partjainál és máshol megadták a választ a kérdésemre. Te, a Horda kalandora vagy a Horda lelke. Az elkövetkezendő hetekben a tetteid fogják meghatározni népedet.

A következő esemény Wrathion pandariai tartózkodása alatt a Villámkirály (Thunder King), Lei Shen feltámasztása volt. Emellett még egy fontos esemény történt Wrathion életében, amelynek talán még magam sem tudja felfogni a jelentőségét, de valószínűleg meghatározó volt számára és a másik fél számára is. A Fekete Herceg találkozott Stormwind hercegével. Törvényszerű volt, hogy ők ketten találkoznak, két fiatal lélek, eszményeikkel eltelve, azzal a céllal, hogy saját lábukon álljanak és az egész világgal szembeszállva védjék meg az egész világot. Talán nem is tudják, hogy bár annyi mindenben különböznek egymástól, mégis annyi közös van bennük. Ezért nem csoda, ha kíváncsiak voltak egymásra, főleg Anduin.



A fiatal herceg azután kereste fel a sárkányt a fogadóban, hogy nagyjából felgyógyult a Garroshsal való harcából keletkezett sérülésekből. A tauren Napjárót, Dezcót kérte meg arra, hogy személyesen kísérje el a Ködben álló Fogadóhoz, hogy saját szemével is láthassa a híres fekete sárkányt, és megismerhesse annak gondolatait. Természetesen Anduin le volt nyűgözve kezdetben Wrathiontól és kétértelmű mondataitól, amelyekből nem lehetett eldönteni, hogy vajon az emberi életet értékesnek vagy felhasználhatónak gondolja-e. Újszerű gondolatai és az, hogy nem kötötték a Szövetség és a Horda háborúi mind-mind forradalminak tűnt Anduin számára. Végre valaki, aki egyik oldal mellett sem kíván állást foglalni, hanem a közös megoldásra törekszik! És mégis volt Wrathionban valami sötét, amely egyszerre vonzotta és taszította őt. Még nem felejtette el a fekete sárkányokkal, köztük Onyxiával való korábbi találkozását.

Ketten együtt megtárgyalták a világ eddigi történéseit, a jelent és a Villámkirály eljövetelét is. Wrathiont mint mindig, most is a motívumok érdekelték, hogy vajon mi irányította egykor Lei Shent és mi motiválja most a Zandalarikat. Lenyűgözte a hatalom, amellyel az egykori mogu uralkodó rendelkezett.

- A Villámok királya! - kiáltott fel Wrathion. - Milyen nagyszerű személy! El bírod képzelni, hogy milyen lenne ma a császársága, ha nem buktatják meg és rejtik el a pandarenek?
- El sem tudok képzelni nála kegyetlenebb diktátort – felelte Anduin. - Az egész kontinenst rabszolgasorban tartotta.
- A jóindulat az erősek kiváltsága, fiatal herceg. Egyetlen birodalmat sem kedvességgel építettek fel.
- Én ebben nem vagyok olyan biztos. De azt elmondhatom neked, hogy egyetlen hatalmas birodalom sem állta ki az idő próbáját, ha a saját alattvalóit igázta le. Emlékezz rá, hogy a mogukat megbuktatták. EZ a Villámkirály történetének tanulsága.
- Aggódom, hogy talán túl puhány vagy ahhoz, hogy egy királyság koronáját viseld, Anduin herceg. Jól tennéd, ha egy kicsit leckét vennél apád keménységéből.
- Te engem oktatsz ki? Mégis hány éves vagy – kettő?
- Kettő, de sárkányévekben mérve.

Innentől kezdve Anduin igyekezett szemmel tartani Wrathion ténykedését, azt, ahogyan kalandorok segítségével megpróbálta megszerezni Lei Shen egykori fegyvereit és ereklyéit. Aki mindezt a világbéke nevében tette saját bevallása szerint. Wrathion igyekezett azzal nyugtatni Anduint, hogy ugyanaz a céljuk, pusztán különbözőképpen képzelik el ennek megvalósítását. Anduint természetesen a válasz egyáltalán nem nyugtatta meg, és félt, hogy Wrathion ugyanúgy csak a minél nagyobb hatalmat keresi, mint Garrosh. Később, amikor visszatért egy kalandorral közösen a mogu fegyverrel, Anduint is magával hívta a Mason's Follyhoz, ahol fantasztikus kilátásban volt részük.

- A világ hajnalán, amikor a halandó népek még fiatalok voltak, nem ismerték a tűz titkát – kezdte mondanivalóját Wrathion. - Dideregtek az esőben és a hidegben, amíg – csupán egyetlen pillanatra – a fény szétszakította az eget! Egy fába csapódott, ami kigyulladt. A halandók ámulattal és kíváncsisággal telve vették körül a tüzet, amelyen meg tudták főzni ételeiket, és amely melegítette otthonukat. Magukhoz ragadták és megvédelmezték! Minden nap minden órájában táplálták a tüzet. Forró szeneket cipeltek egyik primitív tábortól a másikig. Látjátok? Egyetlen villámcsapás eredményeként megszületett a civilizáció. Igazából a villám az istenek ajándéka.
- A moguk! Milyen apró volt az elméjük! Szolgálatra hozták létre őket, és amikor elvesztették mestereiket, akkor magukat szolgálták. De ennél sokkal többek lehettek volna. Egy birodalmat építettek fel, amikor egy új világot is felépíthettek volna. De mi jobbak leszünk náluk! Kalandor, te leszel a szikra, amely elterjed az egész világon. Te fogod életre kelteni az Azerothban rejlő potenciált!



Wrathion igyekezett minél többet megtudni a mogukról, eredetükről, rendeltetésükről. Hamarosan felfedezte, hogy a moguk a titánok teremtményei és szolgái voltak, akik egy Ra-den nevű titán őrzőt szolgáltak, és feladatuk a hétfejű Old God, Y'Shaarj és kiterjedt légiójának legyőzése volt. Azonban megfertőződtek a Hús Átkával, amellyel hús-vér teremtmények lettek, de megtanulták visszafordítani a folyamatot. Miután Ra-den hosszú évezredekig hallgatott, a moguk egymás ellen fordultak, Lei Shen azonban magához ragadta Ra-den hatalmát, ezzel egyesítve a mogu törzseket és megpróbálta folytatni a Titán munkáját. És most a Zandalarik megpróbálták feléleszteni őt. Wrathion biztos volt benne, hogy titán erő lehet az, amely megőrizte a mai napig Lei Shent. Olyan titán erő, amely elképzelése szerint őt illeti.

Az általa megbízott kalandorok így a legyőzött Villámkirály fekete szívét elhozták neki és felajánlották neki. Anduin elborzadva figyelte a jelenetet:

- Á, a király szíve, egy Isten ereje! - kiáltott fel Wrathion.
- Mit csinálsz? - kérdezte megütközve Anduin. - Ugye nem gondolod, hogy ezt komolyan megeszed?
- Titán mágiával van tele, a készítők nyelvével... - válaszolta Wrathion és gyorsan megette a szívet, amitől transzba esett. - Ó, már látom őket – millió, millió világot –, ahogy tökéletességükben csillagoknak, de egy mindegyik felett, ó... - Wrathion hangja hirtelen megváltozott – ELESTÜNK. ÚJJÁ KELL ÉPÍTENÜNK A VÉGSŐ TITÁNT. NE FELEDJÉTEK! - majd a sárkány a földre zuhant.
- Mit akartál kihúzni belőle? - kérdezte Anduin, miután magához tért.
- Elment. Nem emlékszem rá. Ó! Egyikük sem emlékezett rá. Milyen ironikus!
- Miről beszélsz? Nem bízok benned.
- És ezt okosan is teszed.

Folyt. köv. holnap