Sok sikert nektek :) Emlékszem még az első guildemre, ahol a hangulat nagyszerű volt, de anno nem volt elég emberünk semmilyen instára. Bár tényleg nagyon kedves, és segítőkész emberekkel játszottam, jókat beszélgettünk, nevetgéltünk, sajnos tényleg az lett a vége, hogy bár fájó szívvel, de én is otthagytam kb fél évután, hogy a játék más kihívásaival is szembenézzek. Hidd el, nem beszólásként tőlem sem, de az embereknek maximum pár hónapig van ilyenhez vérmérséklete, utána hajtani fogja a kíváncsiság más kalandok után. Remélem nem lesz igazam :)

Sajnos ez tényleg egy ábránd, nekem is ez a véleményem. Hidd el én sem beszólni akarok, vagy gúnyolódni, ha tényleg megpróbáljátok, nagyon fogok drukkolni nektek. A lelkesedés kitart 1-2 hónapig, de aztán hirtelen feltűnik, hogy elment egy rakás idő, és sehol sem vagytok. Lesz pár ember, aki elkezd majd hőbörögni - mi ezt és ezt csináltuk, ti meg csak funoltok, és mi húzunk a hátunkon benneteket. Ők hamarosan el fognak menni, de még előtte olyan szar hangulatot csinálnak majd, amitől mindenkinek elmegy az életkedve. Persze aki marad, azokkal lehet majd tovább haladni a választott úton, csak az az érzésem, hogy ez az embermennyiség csak Karazhanra lesz elég. Aztán mindenkinek elfogy majd a türelme, meg a lelkesedés is lelohad, és akkor választhattok: vagy disband, vagy mentek ti is előre, de csak úgy, mint a többiek - HC, kocka, raid for life, etc.

De ne így legyen! Sok sikert!

Nem szeretnélek elkeseríteni és nem is fogok lelkizni, de amit el szeretnél érni, azt én személy szerint el sem tudom képzelni, hogy el lehet-e.

A megfogalmazás, hogy egymásért játszotok, szép, de emögött inkább az áll, hogy azért játszotok, hogy mindenkinek meglegyen a lilája, csak szépen "megvárjátok" egymást valahogy.
Ezen nincs mit szépíteni. A wowot erre találták ki sajnos, anno egy GM is írta, hogy a wow az epikekért van. Az, hogy hogy szerzik be az emberek, dkp mániás progress-klánokban, vagy barátilag összecsapódott "tímekben", mindegy, a lényeg nem a megvalósítás, hanem a cél, a cuccolódás.

Ha pedig még létezne is olyan fogalom ebben a játékban, hogy csupán egymásért játszani, ehhez nem hiszem, hogy elég embermagot össze lehetne szedni, hogy a klán haladós is legyen. Amit írsz, hogy 20-25 ember legyen, az maximum karazhanra elég, és mivel haladásról írtál, ezért az a 25 ember bőven kevés a 25-ös raidekre az összeszervezés miatt.

Én a "casual" játékban azt látom, hogy pár haver együtt fejlődget, játszogat, amikor tud, és így töltik el az idejüket. Mivel viszont a játék jellege miatt ez nem tartható állapot, azaz a max szint elérésekor (vagy x-edik alt fejlesztése végén) véget ér a játék azoknak, akik nem tudnak raidelni. És sosem lesz már baráti jelegű egy társaság, amiben mondjuk 40+ ember van.

Végszóként még egyszer: ezt a hsz-t nem azért írtam, hogy beszóljak, vagy hogy elkeserítselek téged, hanem két és fél éves wowos tapasztalataim ezek, és gondoltam, megosztom.^^

Magyarul RPs hangulat maximalis causalitassal

Engem azért érdekelne az ötlet, hogy mitől más mégis ez az új kezdeményezés. Lehet, hogy spanyolviasz, de lehet, hogy mindenki megtér majd általuk. :wink:

Szerintem MINDEN guild a saját menetével, és gondolkodásával létezik. Ismerek néhány guildet, létre is hoztam már párat (a 2 már pár, nem??? :) ), szóval nyugodtan állíthatom: minden guild egyedi. 8)

Szerintem irhattal volna kicsit bovebbe nszandekodrol mert megmondom oszinten en ebbol a casualitason kivul semmit nem ertettem