Azt majd meglátjuk :D .
Azért szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy ha korrajzban gondolkodik, akkor ne az uralkodók szintjén kezdjen el spekulálni, mert abból még sosem született jó novella (na jó, lehet, hogy szülertett, csak nem olvastam...). Királyból egy van, közemberből meg sok, így érthető, melyik fél jellemzi jobban az adott korszakot.
A bíztatást pedig nagyon köszönöm :) .

Ahhoz képest elmenne egy kari háttértörténet bevezetésének. :D Gratula!
(Remélem, bíztató jelnek is fel lehet fogni, hogy megint tollat ragadtál... :))

Tegnap este elfelejtettem bevenni a fogalmazásgátlót, sajnálom :roll: .
Sajnos a novella nem sikerült olyanra, amilyenre szerettem volna, de ha már megírtam, akkor megosztom veletek is. Én így képzelem el a szövetség fővárosát körülbelül épp azelőtt, hogy az orkok elhajóznak nyugatra.
Tudom, hogy nem nagy korrajz, minthogy nincs benne szinte semmi jellemző momentum, de azért remélem, élveztétek az olvasást :) .

Hős születik

Megint eljött a vásárnap. Az álmos pirkadat száz-meg száz nyüzsgő embert talált a főtéren, ahogy a legények komótosan pakolták a szekerekről a portékát az ácsorgó katonák mellett. Az öregek, habár néha-néha beálltak a sorba, inkább csak a bakról magyaráztak a fiúknak.
Mire fölébredt a város népe, már az összes bódé állta palota körül. A nap lassan meglódult az égen, és a házak kéményei az utolsó füstpamacsokat ásították. Kisgyerekek fogócskáztak a pultok között. Addig rohangásztak, hogy majdhogynem kíséretestül földöntöttek egy főpapot, aki a palota felé lépdelt, mélyen a gondolataiba ragadva.
- Tünés innen! – kiáltott a lurkókra egy vértes őr.
- A fene vigye el. Hétről-hétre kevesebb az árus. Emlékszel arra a goblinra?
- Melyikre?
- Hát aki a Quel-thalasi tőröket hozta, te ütődött. Na, hát már az sincs itt. Panaszkodott is a múlt héten, hogy sok a zsold, nem tudja fizetni a kíséretet.
- No, ha elment, elment. Nincs mit tenni – a másik katona nagyot sóhajtott.
- Nincs bizony. Csak azt tudnám, hogy a király pénze ugyan hova megy. Mondják, hogy az orkok egyre komiszabbak. Hallod, egy futár mondta tegnap a barakkban, hogy…
- Csendet!
Mély, ezüstös hang hasította félbe a fecsegést. A társaság halkan haladt tovább.

Lassan ez egész vásárt belengték az ismerős szagok és hangok. Az árusok elnyújtott szavaikkal nógatták az embereket, hogy csak vegyenek, csak vegyenek. Frissen sült kalács illata szállt a levegőben. A sátrak zegzugai lassan megteltek élettel.
Egy fiatal legény bandukolt a fegyverkereskedők bódéi közt. Mitagadás, szépen kinyalta magát; hosszú szőke haja ügyesen befonva, arca frissen borotvált, mellén szépen vasalt ing feszült.
Lassan, mélázva haladt a sorok közt. A sok goblin és ember árus egymást túlkiáltva kínálgatta portékáját hogy a zsivaj szinte felőrölte a józan észt. Egy helyen össze is kapott egy goblin és egy öregember, a testőreiknek kellet közéjük állni, nehogy baj legyen.
A legény csak ment átfúrta magát a két acsarkodó árus közt és tovább bámulta a szekercéket, a láncingeket, a fényes sisakokat. Végre megállapodott egy félszemű, sunyi goblinnál.
- Mennyi ez a balta? – a goblin felnézett, majd hirtelen rávigyorgott az újdonsült vásárlóra.
- Ejnye! Hát minek egy ilyen nyalka fiúnak egy olyan ronda szerszám?
Erre a fiatalember rögtön hátat fordított, de a goblin nem hagyta annyiban.
Ejnye, fiatalúr, ne ilyen gyorsan ám! Nyolcvan ezüstért od’adom! Na, hatvan! Hatvanér’a magáé! Na látja. Nem eszik olyan forrón a kását. Nézze meg az élét. Jó acélból van ám, még a kövön sem csorbul ki – a vásárló hitte is, meg nem is, amivel traktálták.
- Nincs valami jobb? Ennél a barakkban sem osztanak rosszabbat.
- Ejnye, szóval katona lesz az uraság. No, várjon csak.
A kis zöld szerzet odasietett a szekérhez, majd felcsapta az egyik láda fedelét. Némi csörömpölés után előkerült egy rongyba bugyolált holmi, ami aztán rögtön a pulthoz sietett. A kereskedő letette a csomagot, majd óvatosan körülnézett. Olyan halkan szólt, hogy a fiúnak egészen közel kellett hajolnia:
- Tudja, fiatalúr, megüthetem a bokám, amiért ezt itt árulom. Merthát nem olyan rossz penge ez, és a paladinok szeretik maguk közt tudni a fegyvereiket, ugye.
Ezzel a goblin óvatosan felhajtotta a rongy egyik sarkát. Egy kopott bőrmarkolat bukkant elő a szövet ráncai közt, fakó színe néhol vöröses volt a beleszáradt vértől.
- Nézze csak, fiatalúr, kiköszörültettem belőle ezt-azt, hogy ne kívánkozzon vissza a saját rendjébe. Jó kis penge ez. Húzza csak ki!
Ahogy a penge kicsusszant a hüvelyéből, a három könyöknyi acél mogorván csillogott a napfényben. A mesterbélyeg helyén csak egy apró mélyedés volt, de a kard élének nem volt baja.
- Nézze csak! Egy nagy csorba sincs benne! És vág, mint a beretva, még éleztetnem se kellett!
Nosza, a fiúnak sem kellett több. Gyorsan megalkudott a kardra, s ment is volna tovább, de a goblin csak faggatta.
- Aztán melyik ezredbe áll be az uraság? A délvégibe? No, az derék. De azért csak várja valaki idehaza?
Erre hirtelen különös fintor jelent meg a fiú arcán.
- Nem mondhatnám.
- Ejnye, az nem jó. No, látom menni akar, csak egyet mondjon még meg. Hol fog most szolgálni?
- Úgy hallottam, Andorhalban.

Azután a fiú elment, és a goblin sosem látta őt többé.

Nincs mit. :)

Jajajj... az ilyeneken kapok... :D Megpróbálom nagyon röviden leírni (imádom az elf lore-t).
Szóval a High Elfek nem azért High Elfek, mert olyan baromira magasak - sőt, kisebbek a nelfeknél - hanem mert anno ők voltak a Highborne; mágiahasználó elfek. Őket babonázta meg a mágia, ill. Sargeras, és ezért kerültek démonok Azerothra. A Highborne azt hitte, hogy nagy jót tesz a világgal, miközben annak a portálnak a megnyitásán dolgoztak, amely összeköti Azerothot a Twisting Netherrel, ám a démonok csak játsszadoztak velük.
Egy része a Highborne-nak rájött erre, nekik sikerült elslisszanni, míg nem volt késő, a többi viszont (röviden) víz alá került, mikor felrobbant a Well of Eternety (ennek a kútnak az energiáit manipulálta a Highborne). Belőlük lett a Naga.
A szabad Highborne segített a többi nelfnek a démonok elleni háborúban (Malfurion jóvoltából), de a háború után sem akartak felhagyni a varázslással, így hát száműzték őket a keleti földrészre. Innentől kezdve nevezik magukat High Elfeknek (később meg lettek Blood Elfek, amit már nem írok le. :) )

Ennyi... "röviden"...
((Ilyet is képes volt alkotni a Blizz a régi szép időkben...))