A Történelemóra mai, sokat késett epizódjában áttekintjük azt, mi is történt Richard A. Knaak legutóbbi könyvében, a Wolfheartban – higgyétek el, van miről beszélni.

A történet Northrenden kezdődik: noha mind a Horde, mind az Alliance kivonta innen erőinek legnagyobb részét, nem hagyták el teljesen a kontinenst. Egy csapat ork például valami nagyot és nehezet próbált felvinni egy hajóra – amiben csak az volt a furcsa, hogy a rendelkezésre álló kodókat és mammothokat nem használták ehhez, sőt a lehető legmesszebb volt valamennyi igavonó állat a ketrectől. Nem is meglepő, hogy amikor a láda megbillent, nehezen sikerült megtartani. Viszont ennyi épp elég volt ahhoz, hogy a ketrec „lakója” megpróbálja szétfeszíteni a rácsot a kitöréshez. Briln, egy veterán harcos, a kapitány azonnal utasította is az őröket, hogy lándzsát fogva igyekezzenek ezt megakadályozni; de az első két, óvatlanul közelre merészkedő orkot a lény simán elkapta és megölte. Briln egy pontos dobással egy gyógynövénykeveréket tartalmazó zsákot hajított be a rácsok közti résen, és a lény gyorsan elaludt, miután beleszagolt... de a vén ork tudta, hogy a tengeren egy ilyen hiba megengedhetetlen lenne. A flotta minden hajóján volt egy ugyanilyen ketrec, benne egy ugyanilyen lénnyel, amit Garrosh Hellscream parancsa szerint el kellett fogni és Kalimdorra szállítani bármilyen áron – és az úticélja minden hajó rakományának egyforma volt: Ashenvale.

Darnassusban Elune főpapnője és a night elfek vezetője, Tyrande Whisperwind a megszokottnál nyugtalanabb volt. Deathwing visszatért, és az általa kiváltott pusztítás talán még súlyosabbnak tűnt, mint a tízezer évvel ezelőtti Sundering, pedig abban a katasztrófában Azeroth addigi egyetlen kontinense darabokra szakadt. Mivel nem talált nyugalmat Elune templomában, ezért arra az egyetlen helyre ment, ami talán még ennél is közelebb állt az istennőhöz: a város nyugati részén fekvő templomkertbe. Ez jó választásnak bizonyult, ugyanis Elune hamarosan látomást bocsátott rá. Ebben a War of the Ancients egyik csatájába került Tyrande, de csak nézőként, cselekvőképtelenül – a látóterébe egy hatalmas démonsereg került, akiket azonban megállított az egyik Ancient, a farkasszellem Goldrinn és az a falka, amelyiknek Goldrinn parancsolt. Noha a farkasok veszteségei hatalmasok voltak, kezdték visszaszorítani a démonokat, akik az Ancientre kezdtek összpontosítani és egy felguard eljutott a farkas hátára, és gerincébe vágta csatabárdját. Csakhogy ekkor a látomás olyan fordulatot vett, ami meglepte Tyrande-ot: megjelent egy barna farkas, aki szintén felugrott Goldrinn hátára és megölte a felguardot, majd átvette a falka irányítását és elpusztították a démonokat. Eközben ez a barna farkas két lábra ágaskodott, majd egyre emberibbé alakulva mészárolta le ellenfeleit, sőt, a kézzé alakuló mancsainak egyikén a karmok egy hatalmas karddá változtak – és a falka tagjai is humanoid alakot öltöttek és fegyvereket kezdtek használni. Sőt, az ellenfeleik már nem is démonok voltak, hanem orkok. Azonban ők sem tudták megállítani a falkát, amely végül minden ellenfelével végzett, és ekkor egy pillanatra a vezérük is Tyrande felé nézett, aki felismerte őt: Varian Wrynn, Stormwind királya, akit nem is oly rég emlékezetét vesztett gladiátorként Lo'Gosh néven ismertek... és Lo'Gosh eredetileg Goldrinn egyik neve volt. A főpapnő biztos volt abban, hogy a látomást nem véletlenül bocsátotta rá Elune: épp egy találkozót szervezett az Alliance vezetői között, mivel a Horda új vezetője, Garrosh Hellscream Ashenvale meghódítására tört, és Tyrande biztos volt benne, hogy nem fog megállni az erdő elfoglalása után. A találkozóra meghívottak közül Varian megjelenését épp csak igazolták abban a levélben, amit a látomás vége után közvetlenül juttatott el a papnőhöz Shandris Feathermoon; és ez így együtt semmiképpen sem lehetett véletlen.

A Cataclysmben elpusztult és utána újjáépített Rut'theran Village-be két utazó – egy férfi és egy nő – érkezett, arcukat csuklya, alakjukat köpeny takarta. A nő nem volt túl jól: gyenge volt és vért köhögött fel. Társával együtt a Sentinelek minden további kérdés nélkül beengedték Darnassusba; nem csoda, hiszen a Tyrande hívására meditációját megszakító Malfurion is megdöbbenve ismerte fel benne az évszázadokkal korábban eltűnt legendás Jarod Shadowsongot. Jarod a feleségét támogatta, azonban túl későn ért ide: sem Malfurion, sem Tyrande nem tudott már segíteni rajta. Jarod szerint beteg volt, ami korábban elképzelhetetlen lett volna – de Nordrassil már nem segíthetett és a night elfek halhatatlansága a múltba veszett. Persze Jarod visszatérte önmagában is problémákat jelentett – például a testvérével, Maievvel vagy az utódjával, Shandrisszal. A tábornok valaha romantikus érzelmeket táplált Jarod iránt, de ez régen volt; Maiev pedig testvére szemére vetette, hogy elmenekült kötelességei elől, amikor elhagyta népét.

Ashenvale-ben az itteni erők nemrég kinevezett vezetője, Haldrissa Woodshaper szokásos ellenőrzéseinek egyikét hajtotta végre: minden night elf őrhely számíthatott rá, hogy egy kisebb csapattal megpróbál támadást imitálni ellenük – ezzel erősítve éberségüket. Ezúttal azonban több dolog sem úgy történt, ahogy várta. Egyrészt két felderítőjéből csak egy tért vissza, holtan. Másrészt hamarosan egy tucat orkkal került szembe csapata, akik meglepő hévvel támadták meg a náluk jóval nagyobb night elf csapatot; harmadszor Haldrissa a harcban nem teljesített úgy, ahogy várta... a lövéseinek egy része nem volt pontos, a csapásai nem voltak elég gyorsak és erősek – mintha a szeme romlott, az izmai gyengültek volna; és ezt bal szeme bánta. Szerencsére a meglátogatni kívánt őrhely épen állt; de saját előretolt őrszemeik már halottak voltak. Ezzel sem csökkent a probléma jelentősége: mélyen a night elf területeken jártak, ahová korábban egy orknak sem jutott volna eszébe bemerészkedni, nemhogy egy kisebb csapatnyinak. A parancsnok az összes őrhelytől jelentést kért, és furcsa dolgot vett észre: ahol lennie kellett volna valamilyen ork aktivitásnak, ott nem volt; és ahol elvileg nem szokott ilyesmi előfordulni, onnan jelentettek olyan apróságokat, mint egy-egy lábnyom vagy törött nyíl. Ezért egy küldöncöt indított Darnassusba hippogriffen, hogy jelentsen Shandrisnak – de ez a küldönc pont belefutott egy ork csapatba, akiket személyesen Garrosh vezetett... és akik elfogták és megsemmisítették az üzenetet, és megölték a küldöncöt is.

Eközben Darnassusban az Eldre'Thalasból visszatért Highborne-ok egy kis csoportja a mágiáját gyakorolta volna, de Malfurion közbelépett. A csoport vezetője, Var'dyn emlékeztette, hogy kérvényezte az archdruid és Mordent Evenshade egyezményének kis módosítását; és Malfurion is emlékeztette őt, hogy ez még mindig megfontolás alatt van. Malfurion arra is figyelmeztette, hogy idő kell, mire a túlélő Highborne-ok ismét visszatérhetnek a night elfek közé, és ehhez türelmesnek kell lenniük. A találkozóról utolsóként távozó Var'dyn nem vett észre egy dolgot: az egyik társát megölték, amikor elhagyta volna a helyet... Ráadásul Malfurion enélkül is gondban volt, ugyanis Jarod feleségének, Shalasyrnak a betegsége csak az utolsó lépés volt a halálához vezető úton. Mindketten fájdalmakkal küzdöttek egy ideje, ami a druidának is túlságosan ismerős érzés volt. Sőt, a nő halála felkavarta Darnassus lakosait, akik nem szoktak hozzá az öregség és az ebből fakadó halál gondolatához; és noha a papnők igyekeztek nyugtatni a night elfeket a halandókról szóló történetekkel, ennek nem volt sok foganatja. Emellett még egy gond merült fel: az Alliance vezetőinek közelgő gyűlése jelentette az első alkalmat, amikor Genn Greymane ismét az Alliance tagjának és egyik vezetőjének mondhatta magát; viszont Genn tartott tőle, hogy a szemére vethetik évtizedekig tartó elzárkózását – elsősorban Varian Wrynn. Az archdruid megnyugtatta, hogy Stormwind uralkodója bölcs ember és bizonyára megérti az indokait; ugyanakkor kénytelen volt elismerni, hogy nem tud róla, mit fog mondani a gyűlésen Varian. Erre először Archmage Tervosh érkezett meg Theramore-t képviselve, majd a 3 törpe klán képviselői egyszerre – igaz, azon már vitatkoztak, milyen sorrendben lépjenek át a Darnassusba vivő portálon: végül kockadobással döntötték el, hogy a Bronzebeard küldöttség jöjjön elsőnek Thargas Anvilmar vezetésével, a Dark Ironok másodiknak Drakan irányítása alatt – akik még a night elf élelmet sem fogadták el –, és Kurdran Wildhammer legyen az utolsó... aki teljesen véletlenül a kockadobás javaslója és a kockák birtokosa is volt. Ezután a többi küldöttség is megérkezett, egy kivétellel: Stormwind hiányzott; és az utolsónak befutó Gelbin Mekkatorque kis híján harcba keveredett Drakannal. Ráadásul pont ekkor jelentette Var'dyn és Mordent Tyrande-nak és Malfurionnak, hogy egy társuk eltűnt a varázslatuk után; és bár Malfurion igyekezett megtalálni, csak Eadrikot, Genn Greymane szolgáját találta meg, aki vadászat közben tévedt erre saját állítása szerint.

A gyűlés kezdetén váratlan vendég érkezett Prophet Velen személyében, aki biztosította az egybegyűlteket, hogy a draeneiok Azerothon maradnak és segítséget nyújtanak minden népnek, amelynek szüksége van erre. Eddigre Malfurion már beszélt a legtöbb küldöttel, és megállapította, hogy a helyzet rosszabb, mint azt bárki hitte volna: minden küldöttség problémákról beszélt, sok helyen fenyegetett éhínség és a törpe tárnák jó részét még nem tisztították meg az omlásoktól, amiket a Cataclysm hozott. A vacsorára utolsónak érkező Genn köszönetet mondott a jelen levőknek, amiért második esélyt adtak Gilneasnak. Természetesen ekkor jelezte Maiev feltűnés nélkül, hogy jelentenivalója van: megtalálták az eltűnt Highborne-t. Mivel a halott torkát kétszer átvágták és a testére szúrtak egy a vérével írt üzenetet, nem volt kétséges, hogy megölték; és a régies nyelven íródott üzenet – Ne szenvedj, áruló – is egyértelművé tette, miért halt meg. Maiev önként jelentkezett, hogy kideríti, mi történt – de az egyértelmű volt, hogy az időzítés nem véletlen. Mihelyt Tyrande és Malfurion visszatért a vacsorára, megérkezett a stormwindi küldöttség is; és Varian Wrynn megnyitásként rögtön vérig sértette Genn Greymane-t. Vele tartott Anduin is, akiről olyan önzetlenség sugárzott, ami Malfuriont Velenre emlékeztette. Varian mindenesetre leszögezte, hogy nincs szüksége Gilneas segítégére, és távozott is a vacsoráról – a sértett Genn is követte, és ezzel el is szállt az eddig meglevő optimista hangulat. Anduin viszont maradt, hogy Velennel beszélgessen; legalábbis amíg apja el nem hívatta őt is. Malfurion Varian után ment, és kicsikart egy ígéretet belőle, hogy meghallgatja Genn Greymane-t; ezután pedig Var'dyn kereste fel az archdruidot, hogy informálja: még egy Highborne eltűnt. Mint kiderült, Jarod Shadowsong bukkant rá a holttestére – így egy füst alatt Tyrande megkérte, hogy segítse Maiev nyomozását. Anduin ezalatt meglógott hálóhelyéről, és felkereste Velent. A draenei megállapította magában, hogy a hercegsorsa a Holy Lighthoz kötődik és a kapcsolata igen erős ezzel az erővel.

Haldrissa Ashenvale-ben igyekezett többet kideríteni arról, honnan támadhatnak az orkok, mert biztosra vette az inváziót, de amit talált, az őt is meglepte. Nem messze keletre Maestra's Posttól egy komplett hadsereget találtak goblin shredderekből, amikkel erdőt irtottak. A parancsnok is belefutott egy goblinba, de sikerrel végzett vele (igaz, egy night elf élete árán), de a helyzetét tovább súlyosbította, amikor jelentették, hogy megtalálták a küldönc halott hátasát. A helyettese épp elindította volna a felderítésre kijelölt újabb hippogriffeket, amikor ez történt – de szerencsére sikerült őket visszahívni idejében. Leszámítva azt, hogy orkok kezdték el lőni őket nyilakkal, és 3 hippogriffet le is szedtek a négyből. Az ork támadás nem tartott sokáig, de az eredményeként csak 6 hippogriff maradt röpképes, és a Sentineleket gyógyító druidát is lelőtték. Haldrissa a megmaradt hippogriffeket elindította Darnassus felé, hogy üzenhessen – akik ezzel bele is sétáltak a csapdába, ugyanis egy tucat vörös proto-drake várt rájuk, a hátukon ork íjászokkal. A légicsata eredménye: 6 halott hippogriff és night elf, 4 halott proto-drake és 4 halott ork. Valamint az immár minden segítségtől elvágott Maestra's Post, és az itt rekedt night elf Sentinelek.

A darnassusi gyűlésen Genn és worgenjei felvételüket kérték az Alliance tagjai közé – de mielőtt erről szavazhattak volna a küldöttek, Varian Wrynn egyértelműen jelezte, hogy nem támogatja ezt és távozott. Anduin megpróbálta meggyőzni, hogy a múltban él, és ez nem hasznos, de apja nem hallgatott rá; és Malfurion sem tudta meggyőzni. Anduin ezután ismét megjelent apja előtt, és sokkolta azzal a hírrel, hogy nem megy vele Stormwindbe, hanem Exodarba fog utazni, hogy Velentől tanulhasson. A távozni készülő herceget apja megpróbálta visszatartani, de ezzel csak megsebesítette a karját; és amikor Varian azt javasolta, hogy ezt tegye meg otthon, Benedictus segítségével, a herceg elutasította a felvetést, mivel szerinte az Archbishop nem megfelelő erre. Anduin még épp elérte Velent, aki maga is távozni készült bizonyos problémák miatt és nem hagyta magát lerázni.

Máshol, a tengeren útban Durotar felé, a 10 ork hajó kemény viharral kellett szembenézzen. Ez eleve nem volt könnyű feladat – tekintve, hogy a „szállítmány” ébredezett. 2 hajónál nem sikerült lenyugtatni őket a sámánok altatóporával, mert a villámok elpusztították az ezt tároló edényeket – és a lények brutális ereje elégnek bizonyult a hajók megsemmisítéséhez... noha ezzel tudtukon kívül magukat is halálra ítélték. Pár nap múlva ezek a hajók elérték Bilgewater Harbort, és Briln elé maga Garrosh jött ki, hogy lássa a rakományt: a 8 northrendi bestiát... A Warchief elküldte egyik testőrét, és ezután sivalkodás hangzott fel az egyik közeli épületből: a lények felismerték saját kicsinyeik hangját, és elnémultak. Briln új posztot kapott, az Ashenvale-be menő harcosok egyik vezetője lett Garrosh irányítása alatt; és velük tartottak a magnataurok is.

Innen folytatjuk pénteken.