A Történelemóra finoman szólva is késésben van; a legutóbbi két hétben nem jelent meg ez az írás - szóval épp ideje, hogy pótoljam. A főszerepben egy tárgy, amelyről régebben írtunk már: a Scythe of Elune.
A sztori - mint Azeroth történelmének oly sok esetében - a War of the Ancients idején indul. A Malfurion és társai alkotta night elf ellenállást segítették az Ancientek is: hatalmas ősi félistenek, akik Azeroth természetének egy-egy darabját személyesítették meg. A vadság és a vérszomj a hatalmas fehér farkas, Goldrinn képében testesült meg. Goldrinnt Elune is próbálta megszelidíteni korábban, mert túl veszélyesnek tartotta, de nem járt sikerrel, és a farkas ezután még dühödtebben pusztított, hogy az istennőt bosszantsa. Az Ancient társaival együtt elpusztult a háború végső csatáiban - de öröksége megmaradt.
A Sundering és Nordrassil elültetése után a night elfek a druidizmus felé fordultak Malfurion vezetésével - és néhányan közülük Goldrinn esszenciáját megidézve a pack formnak nevezett farkas alakot is képesek voltak felvenni. Csakhogy a farkas ugyanolyan vad volt, mint Goldrinn és a druidák nem tudták irányítani vagy uralni; aki ezzel próbálkozott, előbb-utóbb elveszett és végleg farkas alakban maradt tudatosságát szinte elvesztve. Nem lehet ezek után meglepő, hogy Malfurion megtiltotta a használatát.
A War of the Ancients végével sem tűnt el minden ellenség. A Xaviust követők, akiket hozzá hasonlóan satyrokká változtatott a démoni befolyás, nem pusztultak el teljesen és időről időre megtámadták a night elfek településeit. Az elhúzódó harc sok áldozatot követelt - ezért egy ifjú druida, Ralaar megkérte Malfuriont, hogy engedélyezze a pack form használatát, mert pont erre a vadságra lett volna szerinte szükség a satyrok elleni harcban - de ő nemet mondott. Ralaar és pár társa, például legjobb barátja, Arvell és Arvell szerelme, a papnő Belrysa úgy vélték, hogy ennek ellenére is szükség lesz a pack formra és nyíltan megtagadták Malfurion parancsát egy satyr támadáskor... és farkassá váltak. Csakhogy eluralkodott rajtuk a vérszomj, és saját társaikat is megtámadták a satyrok mellett és végül csak Malfurion tudta megállítani Ralaart és Arvellt.
Arvell ezután nem is volt hajlandó farkassá változni, noha Belrysa megpróbálta rávenni - és amikor ők ketten egy satyr őrhelyre bukkantak, akkor is tartotta Malfurionnak tett szavát... ami az életébe került. Belrysa és Ralaar Malfuriont vádolták Arvell haláláért. A fiatal papnőnek Ralaar elmondta: a korábban elveszettnek hitt farkasdruidák nagyon is megvoltak még, és neki sikerült is kapcsolatba kerülnie velük - ráadásul ezek a druidák rendkívül erősek voltak, és jó hasznukat lehetett volna venni a harcban. Ezért kitaláltak egy dolgot: ha sikerülne irányítani a farkasokat, akkor jelentősen megnőnének a night elfek esélyei a satyrok ellen. Ehhez egy olyan eszközre volt szükségük, ami egyszerre hordozta Elune áldását és Goldrinn lényegét - ezért Belrysa készített egy megáldott botot, amihez aztán hozzáadták a Fang of Goldrinn nevű fegyvert. Ez pontosan az volt, aminek hangzott: Goldrinn egyik karma. Ezek kombinálásával jött létre a Scythe of Elune.
A fegyver megalkotása után ki is próbálták: Belrysa felruházta azt Elune erejével, és Ralaar farkassá válva felkészült ennek az erőnek a befogadására. Csakhogy egy váratlan dolog történt... a druida átalakulása nem állt meg a farkasnál, hanem továbbformálódott egy humanoid farkas alakba, amely egyszerre hordozta Goldrinn vadsága mellett Elune hatalmát: ő lett az első worgen, egy Druid of the Scythe. A Scythe-tal a korábban elveszett farkasdruidákat is átalakították, és Ralaar új nevet vett fel: Alpha Prime-nak hívta magát. A worgenek falkája hamarosan bizonyíthatott is: amikor a night elfek megtámadtak egy satyr őrhelyet, ők is csatlakoztak és sikerrel harcoltak - a night elfeket nem bántották, miközben az ellenséggel végeztek.
Csakhogy a csata után Ralaar megtámadta Malfuriont, mert őt okolta barátja, Arvell haláláért. A druidát védő elfeket a worgenek megharapták - és ettől ők is worgenné alakultak. Malfurion, Belrysa és még néhányan el tudtak menekülni egy örök tanulsággal: a druidák ereje veszélyes is lehet. Ezért - miután tárgyalt Cenariusszal - Malfurion úgy döntött, hogy szorosabb felügyeletre van szükség, és létrejött a Cenarion Circle, a druidák szervezete, amelynek feladatává vált az újoncok kiképzése is. Már csak a worgenekkel kellett valamit kezdeni. Belrysa hajlandó volt az együttműködésre és elcsalta a worgeneket azzal a mesével, hogy épp Malfurion megbüntetését nézhetik majd végig. Azonban itt átadta a Scythe-ot a druidának, aki száműzte a worgeneket az Emerald Dreambe: itt létezett egy nagy fa, Daral’nir, amely megnyugtatta őket. Ezt Malfurion egy okból tudta: egykor ő is farkassá vált, ő sem tudta kontrollálni ezt az alakot és megtámadta Cenariust; a félisten legyőzte és ide hozta őt is megnyugodni és önuralmának visszanyeréséért.
Csakhogy a dolog nem működött tökéletesen. Évezredekkel később egy Dalaranban élő mágus, Ur rátalált az Emerald Dreamre és így a worgenekre is, amikor más világokat tanulmányozott. Felismerve veszélyességüket hamar megszakította a kapcsolatot, de amit talált, azt leírta egy könyvben... ami a Harmadik Háború, Dalaran pusztulása és Ur halála után egy erős gilneasi mágushoz, Arugalhoz került. Ő Shadowfang Keepbe menekült a Scourge elől, és itt találták meg a Greymane Wall mögül érkező követek, akiket Genn Greymane küldött. Genn a Scourge támadása elleni védekezéshez kért segítséget, és Arugal ehhez a tökéletes eszközöket a worgenekben vélte felfedezni. Megidézett közülük egy csapatot, akik valóban segítettek a Scourge visszaverésében - csakhogy ezután az Alpha Prime vezetésével az emberekre támadtak és rengeteget megfertőztek a worgen átokkal. A tízezer év alatt az átok vesztett erejéből, így ők már nem alakultak azonnal worgenné; de a Gilneasba visszavonuló katonák ezzel bevitték a Greymane Wall mögé az átkot. Maga Arugal a csata után megőrült, és a worgenek egy részét maga köré gyűjtve évekig dacolt minden támadással Shadowfang Keep ellen, de végül kalandorok egy csoportja végzett vele.
Eközben Kalimdoron Velinde Starsong, egy tulajdonképpen jelentéktelen papnő a Sentinelek között, azt az utasítást kapta, hogy tisztítsa meg Felwoodot a Harmadik Háború után ott maradt démonoktól. Velinde Elune-hoz imádkozott segítségért - aminek eredményeképpen megjelent előtte a Scythe of Elune. Mivel Elune nem kedvelte Goldrinnt és a worgeneket, kizárhatjuk, hogy valóban ő adta a papnőnek a fegyvert; az viszont korántsem lehetetlen, hogy az Emerald Dreamben tovább élő Goldrinn valahogy megszerezte a Scythe-ot és eljuttatta a night elfnek. Velinde képes volt worgeneket megidézni, akiket irányítva elkezdte a harcot és hatékony is volt... de egy idő után elkezdtek megsokasodni a worgenek, noha ő nem idézett meg többet, majd eltünedeztek egyes csoportok. A papnő utána akart járni a dolognak, így a hűséges worgeneket letáboroztatta Ashenvale egy eldugott szegletében, majd elindult beszélni Arugallal, akiről úgy hallotta, hogy van kapcsolata a worgenekkel. Velinde hajóra szállt Ratchetben és Booty Baybe érve északra indult - de Duskwoodban nyoma veszett a Scythe-tal együtt, ami utoljára egy Jitters nevű Defias-tagnál volt. Jitters véletlenül megidézett egy worgen csapatot, akik megölték a társait, ő viszont el tudott menekülni - de a Scythe ezután eltűnt. Ugyanakkor itt is megjelentek nagyobb számban a worgenek, akik egyre nagyobb veszélyt jelentettek Darkshire-re; illetve Karazhanból feltűntek a Dark Riderek, akik rejtélyes mesterüknek próbálták megtalálni a fegyvert, eközben lemészárolva Sven Yorgen családját.
Arugal felkeltette a Lich King figyelmét is, ezért a San’laynok felélesztették a mágust és Northrendre vitték. Itt létrejött Grizzly Hills prémvadászaiból egy farkasszekta, amelyeknek a tagjai worgenné tudtak válni, és saját tudomásuk szerint náluk volt a Scythe is, de ez nem bizonyított. A szekta tagjait az Alliance és a Horde megölte, ahogy végeztek Arugal szellemével is.
Gilneasban elharapózott a worgen járvány és egyre többen tűntek el vagy haltak meg a farkasemberek támadásai során. Alpha Prime terve az volt, hogy miután megnövelte worgenjei számát, átveszi az uralmat az országban. Csakhogy Duskwoodban sikerült a night elf druidáknak megszerezni a Scythe-ot, és a még mindig élő Belrysával együtt Gilneasba mentek, hogy megállítsák. A fegyvert azonban Blackwaldban ellopták tőlük a forsakenek, akikkel együttműködött Alpha Prime, hogy meggyengítse Gilneas ellenállását - de szerencsére Darius Crowley egyik társa, aki maga is worgenné lett korábban a fővárosban, rajtaütött a forsaken bázison és visszaszerezte a fegyvert. Alpha Prime le akart számolni Belrysával és megtámadta Tal’dorent, ahol a papnő szervezte a harcot a forsakenek ellen. Belrysa megpróbálta a Scythe-tal visszaűzni Alpha Prime-ot az Emerald Dreambe, de mielőtt ezt megtehette volna, egy szellemfarkas széttépte - aki utána átalakult Arvell szellemévé és elbúcsúzott egykori szerelmétől.
A Scythe jelenleg ismét Belrysa és a Cenarion Circle birtokában van; de ki tudja, milyen szerepe lesz még a jövőben Azeroth történelmének alakításában...
A következő Történelemórában - amely remélhetőleg tényleg jövő kedden lesz majd - ismét olyan főszereplőnk lesz, akiről már volt szó: méghozzá a Cenarion Circle egykori vezetője, aki manapság Firelandsen szolgálja Ragnarost... Fandral Staghelm.
A Gilneasbe érkező night elfek sztorija szerintem egyértelmű: Alpha Prime, azaz Ralaar ott volt és Belrysa meg akarta állítani csaknem tízezer év után is. Egyedül ez nem ment volna neki, ezért segítséget kapott a Cenarion Circle-től.
Amúgy meg grat a szép munkáért Faceless.
A fordításokra remélhetőleg a jövő héttől lesz időm. Igaz, hogy fizetést kapok ezért, de nem a wow.hu az egyetlen site, amivel foglalkozom; és manapság nem itt van a fő hangsúly a munkámban (pl. ezért nincs Kék tenger egy hónapja). Mindenesetre szerintem a hotfixek fordítása lesz az első.
#1: akkor megismételném a Törióra utolsó mondatát
Viszont ez majdnem két éves, így egyrészt folytatni kell a Cataclysm történéseiig, másrészt frissíteni kell az időközben történt változásokkal.
Róla még nem volt óra? Akkor csak én emlékeztem rosszul.
Nagyon jó, hogy egyes ereklyék törtéenet így búvíthető, tovább halad és beilleszkedik az egyre bővülő lore-ba, nem merül feledésbe, vagy lóg ki onnan.