Mi a troll történelem lényege? A trollok történelmének kezdetén volt egy pillanat, amikor a troll nép egységes volt, és ők voltak a világ urai. Ez az állapot nem tartott sokáig, azonban mind a mai napig ez a két dolog hajtja őket: az egykori földjeiket visszaszerezni (hiszen egykor minden az övék volt) és a troll népet összefogni. A troll történelem erről szól: valamelyik törzs elhatározza, hogy egyesíti a troll törzseket, és/vagy visszafoglalja régi területeiket. Eddig még egyik próbálkozás sem érte el az áhított célt, ez azonban nem csüggeszti a trollokat, hiszen hihetetlenül erős túlélési képességeik révén úgy tűnik, hogy véglegesen soha nem lehet őket legyőzni. Lássuk, hogy hogyan jutottunk el a kezdetektől napjainkig!

A kezdetek

A trollok valószínűleg Azeroth egyik legrégebbi faja, azonban a pontos eredetüket senki sem ismeri, még ők maguk sem. Ami biztos, hogy a legelső troll törzs a Zandalari volt, akik a tudást, a békét és a spiritualitást tisztelték és tisztelik mind a mai napig. Ezt a békés életmódot (már amennyire békés volt) nem minden troll viselte el, ezért kiváltak a Zandalariból és saját törzseket hoztak létre. Kalimdor déli részén megalakult a Gurubashi Birodalom, középső területén pedig az Amani Birodalom. Ekkor száműzték északra a még trollok között is kegyetlen és barbár törzset, a Drakkarit. A Gurubashi és az Amani Birodalomról szól a Testvér-birodalomról szóló könyv.

16.000 évvel ezelőtt (jóval régebben, minthogy az éjelfek őrült módon magukra haragították volna a Lángoló Légiót) trollok uralták Kalimdor nagy részét (vagyis az egyetlen kontinenst). Két testvér troll birodalom létezett – a Gurubashi Birodalom a délkeleti dzsungelekben – és az Amani Birodalom a középső erdőségekben.

Voltak apróbb törzsek, akik messze északon éltek, a ma Északszirtként ismert területen. Ezek a törzsek egy kis népet alapítottak, amelyet Gundrakként ismerünk, de soha nem érték el a délebbi birodalmak nagyságát és gazdagságát.

A Gurubashi és az Amani Birodalom nem igazán kedvelte egymást, de ritkán háborúztak egymás ellen. Ebben az időben a legnagyobb közös ellenségük egy harmadik birodalom volt – Azi Aqir civilizációja. Az Aqirok intelligens rovarlények voltak, akik a távoli nyugati területeket uralták. Ezek az okos rovarlények hihetetlenül terjeszkedőek és gonoszak voltak. Az Aqirok annak szentelték az életüket, hogy minden nem-rovar életformát eltöröljenek Kalimdor földjeiről.

A trollok több ezer évig harcoltak ellenük, de igazi győzelmet sose tudtak aratni az Aqirok felett. Végül a trollok állhatatosságának köszönhetően az aqiri királyság kettébomlott, és a lakosság egymástól elkülönült kolóniákat alkotott a kontinens északi és déli részén.

Két aqiri városállam emelkedett fel – az északi pusztákon Azjol-Nerub és a déli sivatagon Ahn’Qiraj. Habár a trollok gyanították, hogy más aqiri kolóniák is léteznek Kalimdor belsejében, ezt soha nem tudták igazolni.

Miután a bogarakat száműzték, a troll testvér-birodalmak élete visszatért a szokásos medrébe. Nagyszerű győzelmük ellenére egyik civilizáció sem tudta tovább terjeszteni határait. Ugyanakkor az ősi szövegek említést tesznek egy kis troll csapatról, akik kiváltak az Amani Birodalomról és a sötét kontinens szívében megalapították saját kolóniájukat.

Itt ezek a bátor telepesek felfedezték a kozmikus Örökkévalóság Kútját, amely végtelen hatalommal ruházta fel őket. Néhány legenda azt sugallja, hogy ezek a kalandozó trollok voltak az első éjelfek, habár ezt a teóriát soha nem sikerült bizonyítani.

És ezzel a trollok világuralmának végéhez értünk. Az éjelfek (akik vagy a trolloktól származnak, vagy nem) az Örökkévalóság Kútjából nyert arcane mágiájukkal már túlságosan erősnek bizonyultak a trollok számára, és a két birodalmat jelentősen visszaszorították. Az éjelfek által előidézett Hasadás (Sundering) a trollokat is érintette. Kalimdoron egyedül az Őrjöngőhomok (Sandfury) trollok maradtak a Tanaris-sivatagban. A Gurubashi Birodalom Azeroth déli részén telepedett le, az Amani Birodalom a mai Lordaeron területén találta magát, Gundrak Északszirten maradt. A Zuldazar szigetén élő Zandalarik erős védővarázslattal átvészelték a Hasadást, és fővárosukkal együtt a Déli Tengereken egy szigeten maradtak fenn.

Az Amani Birodalom

Az Amani trolloknak sikerült újra egy erős birodalmat kiépíteniük a mai Lordaeron területén, ahonnét egy tenger választotta el őket az éjelfektől, és szinte egy kontinens a Gurubashiktól. Azonban nem maradhattak sokáig békében, hiszen hamarosan az éjelfektől száműzött nemes elfek jelentek meg, akik ismét a korábban már bevált arcane mágiát vetették be a trollok ellen, és visszaszorították őket a kontinens délkeleti felébe. Az Amanikat különösen rosszul érintette, hogy a nemes elfek fővárosa, Quel’Thalas megszentelt troll földre épült, ezért a régi emlékek mellett emiatt is állandó háborúzásba kezdtek.

A Troll Háborúkban már kezdtek a trollok nyerésre állni, amikor Napjáró Anasterian (Anasterian Sunstrider) meglépte azt, amit a legkevésbé vártak tőle: a Lordaeron keleti felén letelepedő emberekhez fordult segítségért, és nem kisebb dolgot ígért cserébe, mint azt, hogy megtanítja az embereket az arcane mágia használatára. Ezt az ajánlatot Arathor királya, Thoradin sem utasíthatta vissza, ezért az emberek és nemes elfek szövetsége sikeresen visszaszorította a trollokat, újabb kétezer évre.

Az Amani trollok békésen vártak, amíg újabb alkalom nem kínálkozott. Az újabb alkalom pedig a Második Háború idején érkezett el. Ekkor az Amani trollok vezetője a nagyon ambiciózus Zul’jin volt, akinek nem kisebb célja volt, mint minden troll törzs egyesítése és a régi dicsőség helyreállítása. Ebből az erdei trollok egyesítését sikerült elérnie. A Második Háborúban Végzetpöröly Orgrim (Orgrim Doomhammer) felajánlotta Zul’jinnak, hogy csatlakozzanak a Hordához. Zul’jin először nem akarta elfogadni az ajánlatot, de miután az orkok kiszabadították őt az emberek fogságából, és a nemes elfek csatlakoztak az emberek mellett a Szövetséghez, jobbnak látta, ha a Hordát támogatják. A dolog sajnos nem úgy sült el, ahogy szerette volna. A Hordát saját belső ellentétei is feszítették, és Orgrim Quel’Thalas helyett Lordaeront akarta megtámadni. Zul’jin ezt árulásnak tekintette, hiszen az ork hadfőnök ígérete a nemes elfek fővárosának elfoglalása volt a trollok számára. A dolgot tetézte, hogy a vezető ismét az elfek fogságába esett, akik nem bántak vele kíméletesen: a kínzások következtében Zul’jin elvesztette fél szemét. A harcias troll szabadulása érdekében attól sem riadt vissza, hogy saját kezét levágja.

A megmaradt Amani trollokkal együtt Zul’jin visszavonult Zul’Amanba, és megígérte, hogy az árulás miatt mindenkin bosszút áll. Az erdei trollok továbbra is szétszórtan élnek Lordaeron területén, nem tartozva egyik frakcióhoz sem. Ez alól kivétel a Revantusk törzs, akik továbbra is a Horda tagjai maradtak.

A Gurubashi Birodalom

Lenn, délen a Gurubashi törzs Fojtótövis-völgyben (Stranglethorn Vale) próbálta újjáéleszteni régi dicsőségét. Ehhez a törzs egy loa segítségét vette igénybe. A loák a troll hitvilág istenei, olyan primitív istenségek, amelyek a természetben vannak jelen, és általában rosszindulatúak, mivel féltékenyek az élőkre. A Gurubashi trollok a loák közül is egy meglehetősen gonosz loát választottak: Hakkart, a Léleknyúzót (Soulflayer). Hakkar ugyanis véráldozatért cserébe hajlandó segíteni a hozzá fordulókon. Ezért az őhozzá forduló papok, a Hakkarik, számos ártatlant öltek meg uruk kívánságára. Miután Hakkar – akiről egyébként az a hír is járta, hogy esetleg egy Régi Isten (Old God) fia – látta, hogy a véráldozatot megkapja, még többet követelt: találjanak rá módot, hogy megtestesülhessen a földi életben a halandók között. A troll papok legelvetemültebbjei, az Atal'aik igyekeztek is megoldani ezt a problémát. Ez azonban már a trollok és a Hakkarik többségének nem tetszett, ezért fellázadtak az Atal'aiok és Hakkar ellen. Az Atal'aiokat elűzték és létszámukat megtizedelték, Hakkar avatarját pedig elpusztították.

Csakhogy a Gurubashik a nagy öldöklésben nem vették észre, hogy olyan Hakkarikat is megöltek, akik szintén az Atal'aiok ellen voltak. Ezért a bedühödött Hakkarik megkeresték északon a maradék Atal'aiokat, és felajánlották, hogy mégiscsak csatlakoznának hozzájuk ama nagyszerű terv megvalósításában, hogy Hakkart Azerothra idézzék földi valójában. A tervet azonban Ysera, az Álmodó sem nézte jó szemmel, ezért a trollok fő hadszínterét, Atal'Hakkar templomát elsüllyesztette, amelyet ezek után méltán neveztek az Elsüllyedt templomnak (Sunken Temple). A templom felügyeletére Ysera pedig több zöld sárkányt is kirendelt.

Mindeközben a megmaradt Gurubashik tovább bomlottak, amikor több törzs is kivált belőlük, köztük a Véresskalp (Bloodscalp), a Koponyahasító (Skullsplitter), a Széttörtlándzsa (Shatterspear) és a Sötétlándzsa (Darkspear) törzsek. A különböző törzsek egymás ellen kezdtek el harcolni, és a harcok vesztese a legkisebb törzs, a Sötétlándzsás lett, melynek következményeként el kell hagyniuk a szárazföldet, és a tengeren próbálni szerencsét. Az események hatására a fennmaradt Gurubashi törzs azon kezdett gondolkodni, hogy talán hibáztak akkor, amikor Hakkar avatarját megölték, hiszen Hakkar irányítása alatt legalább egységet alkottak a dzsungeltrollok...

A Sötétlándzsás törzs

A Fojtótövis-völgyből elűzött Sötétlándzsás trolloknak több veszéllyel is szembe kellett nézniük a tengeren: murlocokkal, viharokkal és Kul Tiras hajósaival. Végül a Törött Szigeteken (Broken Isles) kötöttek ki. Itt a Tengeri Boszorkány (Sea Witch) által irányított murlocok jelentették a legnagyobb veszélyt. Egyszer különös zöld teremtmények jelentek meg a szigeten. A különös teremtményeket Sen'jin, a trollok akkori vezetője barátian üdvözölte és figyelmeztette a közelben állomásozó Kul Tirasi emberekre. Az orkok és a trollok együtt elűzték az embereket, azonban a murlocok elkapták őket.

Az orkok vezetőjének, Thrallnak és társainak sikerült kiszabadulnia, és több trollt is sikerült megmenteniük, egy valakit azonban nem tudtak megmenteni: a vezetőt Sen'jint. A murlocok ugyanis úgy gondolták, hogy ő lesz a legalkalmasabb áldozat a Tengeri Boszorkány számára. Sajnos az áldozati előkészületek annyira megviselték a trollt, hogy belehalt sérüléseibe. Halála előtt azonban még el tudta mondani, hogy korábban látomása volt, amely szerint egy zöld lény – Thrall – fogja népét elvezetni Kalimdorra. Thrall az utódnak felajánlotta, hogy a törzs csatlakozzon az Új Hordához, amelyet Vol'jin el is fogadott. Így lett a Sötétlándzsás trollok új lakóhelye a Visszhang-szigetek (Echo Isles).

A Hordához tartozni azonban lemondással is járt a trollok számára: újdonsült szövetségeseik nem igazán tolerálták a loák számára bemutatott véráldozásokat, a fekete mágiát és a kannibalizmust. Vol'jin hajlandó volt ezeket elfogadni azok kedvéért, akik új otthont biztosítottak számára: a kannibalizmust teljesen megszüntették, míg a loák számára ezentúl állat-áldozatokat kezdtek bemutatni.

Ez a lemondás azonban nem mindenkinek tetszett, köztük a fiatal boszorkánydoktornak (witch doctor), Vol'jin jóbarátjának, Zalazane-nek sem. Fekete mágiát használva több trollt is az irányítása alá vont, és elérte, hogy ezek a “zombik” csak neki engedelmeskedjenek. Zalazane tettei miatt Vol'jin a megmaradt Sötétlándzsás trollokkal kénytelen volt elhagyni újdonsült otthonát. A tengerparton Sen'jin Falva néven hoztak létre egy települést. Az itt maradt trollokat Vol'jin a törzs boszorkánydoktorára, Gadrinra bízta, ő maga pedig Orgrimmarba ment Thrall segítőjének, és közben azon gondolkozott, hogy hogyan szerezhetné vissza törzse számára egykori otthonát...