A mai Történelemóra egy két részes előadás első fele lesz: elvégre a War of the Ancients tipikusan nem egyszerű téma több okból sem.

Az első oka ennek, hogy több, mint 10 ezer évvel a jelenlegi idő előtt zajlott, és ennyi idő alatt sok forrás megsemmisült vagy eltorzult - és ezen a végén bekövetkezett katasztrófa, a Sundering sem sokat segített. A másik okot részletesebben a következő órán fejtjük ki, de azt hiszem, annyi elég ezzel kapcsolatban, hogy megemlítem Rhonin, Broxigar és Krasus nevét...
Tehát kezdetnek ismételjük át Azeroth történelmének legkorábbi elemeit: a világ kialakulása és az első értelmes fajok (troll, silithid, tauren, furbolg, goblin, talán a murloc, a kobold és a gnoll) megjelenése után megjelentek az akkor még névtelen bolygón a titánok, akik Uldamanban, Uldumban és Ulduarban létrehozták a tol’vireket, az eartheneket, a vrykulokat, a különböző gianteket és a mechagnómokat, valamint megalkották a Well of Eternityt. Ezután távoztak; és amikor visszatértek, akkor Azeroth már fertőzött volt: befészkelte magát a bolygóba 5 Old God, akiknek a kivégzése elpusztította volna ezt a világot. A titánok ezért a legyőzésük után bebörtönözték az Old Godokat és az őket szolgáló elementálokat, és a világ megvédése érdekében felerősítették az itt élő sárkányokat, akik közül 5 nemzetséget emeltek ki, és ezeknek a vezetői, az Aspectek extra hatalmat is kaptak: Alexstrasza az élet védelmét, Ysera az álmokét és az Emerald Dreamét, Nozdormu az időét, Neltharion a földét, míg Malygos az arcane mágiáét.
Az Old Godok azonban már megállíthatatlanul elterjesztették a Curse of Flesh nevű kórt, amely a titánok eredetileg földből és kőből létrejött teremtményeit átalakították hús-vér alakba; így jöttek létre a gnómok, a törpök és az emberek. A Well of Eternity energiái is magukhoz vonzották az őslakosok (valószínűleg trollok) egy csoportját, akik ettől a hihetetlen mágikus erőtől night elfekké változtak át lassan. A night elf civilizáció teljesen a Well of Eternity köré szerveződött: hitük szerint a mágikus tó mélyén aludt Elune, a holdistennő, akit a night elfek tisztelnek a mai napig. Városok sora épült a tó partjára, többek között a főváros Zin-Azshari, amelyet uralkodónőjükről, a gyönyörű Queen Azsharáról neveztek el. Azshara azonban többre vágyott népe imádatánál is - ezért bezárkózott a mágiagyakorló elit, a Highborne-ok közé, akik a Well of Eternity arcane energiáit tanulmányozták és igyekeztek minél jobban kihasználni ezt az erőt - és itt kezdődik tulajdonképpeni történetünk.
A Well of Eternity tiszta ereje és a night elfek féktelen arcane mágiája messze ragyogott az erre fogékony lények számára - és Azeroth pechjére a bukott titán, Sargeras figyelt fel erre az erőre. Sargeras korábban a titánok vezető harcosa volt, aki az univerzumot megfertőző démonok és egyéb veszélyek ellen harcolt, de idővel a háború végeérhetetlensége miatt depresszióba esett és megkérdőjelezte a titánok munkájának értelmét. Végül testvérei ellen fordult, kiszabadította az általa elfogott démonokat és az uralma alá hajtotta őket, majd az így létrejött hadsereggel - a Burning Legionnal - elkezdte elpusztítani a titánok munkájának minden nyomát.



Sargeras először a kancellárral, Xaviusszal lépett kapcsolatba, aki bemutatta őt a királynőnek. Azshara a bukott titánban olyasmit látott, amely Azerothon nem volt meg: egy megfelelő férjjelöltet - ezért utasítást adott a Highborne-oknak, hogy hozzanak létre egy portált a Well of Eternity segítségével, amelyen Sargeras beléphet Azerothra. Ennek előkészítéseként kisebb portálok nyíltak a Twisting Netherbe - és a Burning Legion megérkezett Azerothra. A démonok elkezdték elpusztítani a night elf civilizációt, és a Highborne-ok távolmaradása ellenére létrejött az ellenállás, amelyet két fő erő alkotott: az egyik a sárkánynemzetségek tagjai alkotta haderő volt, a másik a Cenarius és az ancientek által vezetett night elf ellenállás, amelynek a központi alakjává emelkedett Cenarius fiatal tanítványa, Malfurion Stormrage, a szerelme, a papnő Tyrande Whisperwind és Malfurion testvére, a mágus Illidan Stormrage. A night elf haderőt jelentősen meggyengítette, hogy Azshara és a Highborne-ok mesterkedése kiszipolyozta a Well of Eternity energiáit, így nekik nem volt segítségükre komoly mágikus támogatás - ezért nem meglepő, hogy egyéb segítség híján lassan visszaszorultak a védők.
Neltharion azt javasolta, hogy a sárkányoknak létre kéne hozniuk egy fegyvert a démonok ellen: ez egy egyszerű arany korong volt, amelybe a sárkánynemzetségek minden tagja beleadta ereje egy részét, ezzel pusztító erejű mágikus fegyvert alkotva: ez volt a Dragon Soul. Csakhogy Neltharion és a fekete sárkányok átvertek mindenkit: ők nem osztották meg erejüket a talizmánnal, és Neltharion nemcsak a démonokat, hanem a night elfeket is megtámadta a csata során. Malygos és a kék sárkányok ugyan megpróbálták megállítani Nelthariont, de ő a Dragon Soult ellenük fordította és gyakorlatilag kiirtotta a kék nemzetséget, ezzel őrületbe taszítva a kék Aspectet. Ezután a fekete Aspect távozott a harcmezőről, mivel a talizmán ereje kikezdte a testét, amelyen hasadások jelentek meg és a Deathwing nevet kezdte használni; míg a varázsszert ezután Demon Soul néven emlegették.



Malfurion úgy vélte, hogy egy módon lehet véget vetni a harcnak, ha elpusztítják a Well of Eternityt. Illidan tudta, hogy ezzel minden night elf elvesztené a mágia erejét - és ő ezt nem tudta elfogadni, ezért elhagyta testvérét és elárulta az ellenállást. Sargerast is meggyőzte a démonvadász tehetsége, így “fejlesztett” rajta: Illidan a bukott titántól kapta mágikus tetoválásait, valamint Sargeras kivájta a mágus szemeit és olyan izzó gömböket illesztett a helyükre, amelyekkel minden körülötte folyó mágiát láthatott a night elf. Amikor Malfurionék Zin-Azshari központi templomához értek, Illidannak köszönhetően Azshara felkészülten várta őket. Malfurion társai egytől egyig elhullottak, és még Tyrande is súlyos sérülést szenvedett a harcban és elesett; ezt látva a feldühödött Malfurion közvetlenül a királynőt támadta meg, és ezzel sikerült megzavarnia a Sargeras számára nyitott portálvarázslatot - ami a Well of Eternity energiáinak felrobbanását okozta, ezzel elpusztítva az ősi Kalimdor területének 80%-át, és szétszakítva Azeroth szárazföldjeit a mai kontinensekre (Azeroth, Kalimdor, Northrend, Isle of Kezan és a Maelstrom).
A csata közben Illidan észrevétlenül begyűjtött 7 speciális üvegcsébe némi vizet a Well of Eternityből, hogy megtartsa magának a mágikus energia forrását. A pusztulás után talált egy kis tavat Hyjal szent hegyének tetején, amelybe beleöntötte 3 üvegcse tartalmát, ezzel létrehozva az új Well of Eternityt. A csatát és pusztulást szintén túlélő Malfurion betiltotta a megmaradt night elfek között az arcane mágia használatát - épp ezért, amikor rájött, mit tett Illidan, lesújtott testvérére és örökké tartó börtönre ítélte Hyjal barlangjaiban. Az új Well erejét Alexstrasza, Ysera, Nozdormu és Malygos segítségével álcázták: G’Hanir, a War of the Ancients során elpusztult Mother Tree egy makkját elültették ide, és ebből a makkból egy hatalmas fa nőtt ki, amelyet az Aspectek megáldottak. Ez a fa Nordrassil, a World Tree, amely halhatatlanságot biztosított a túlélő night elfeknek egészen a Harmadik Háború idejéig.

Ha valaki ezt végigolvasva felhördült volna, “de ez nem is így történt!”, azt meg kell nyugtatnom: a fellelhető források alapján pontosan így zajlott le a háború... először. Aztán 3 időutazó alaposan bekavart az eseményekbe... de erről bővebben a jövő héten.