A worgen kezdőterület egészen horrorisztikusra sikeredett a játékban. A történet nem kevésbé horrorisztikus: folyamatos ellenségek, Kataklizma, worgen átok, amely majdnem teljesen elpusztította az egykor híres királyságot.

Mit is tudtunk Gilneasról, mielőtt átléphettük volna annak falait? Az ország, Alterachoz hasonlóan az egykori Arathor birodalomból vált ki. A Második Háború kezdetére az egyik legerősebb emberi királysággá fejlődött, ezért nem csoda, hogy Szürkesörény Gennek (Genn Greymane) nem akaródzott
eleinte segítséget nyújtani a Szövetségnek. A háború után meg is vonta a nyersanyagait Viharvárad (Stormwind) elől, mivel nem akarta az ork internáló-táborokat támogatni. Hamarosan megépíttette a Szürkesörény Falat (Greymane Wall), ezt a hatalmas kőbarikádot, amely egész népét elzárta a külvilágtól. Hogy megtudjuk, hogy a falakon belül mi történt, egészen a Kataklizma bekövetkeztéig kellett várnunk.

Mikor a Kataklizma földrengéseinek hatásaira a kapuk ledőltek, olyasmi tárult a kíváncsi vándor szeme elé, amire senki nem számított: az elszigetelt országnak nemcsak az Elhagyottak (Forsaken) inváziójával és egy polgárháborúval kellett szembenéznie, hanem a worgenek átkával is, amely a lakosság döntő részét farkasemberré változtatta át. Hogyan jutott el idáig az a királyság, amely az emberek között a legerősebb és leggazdagabb volt?

A Harmadik Háború idején Gilneast is elérte a Falka (Scourge) támadása. Hogy megvédje országát, Szürkesörény utasította Arugalt, a királyi főmágust, hogy szabadítson a Falkára egy titkos fegyvert, a worgeneket. Sajnálatos módon, miután a worgenek megtámadták a Falkát, megtámadták az Ezüstfenyő Erdőben (Silverpine Forest) élő embereket és a falon túl tartózkodó gilneasi katonákat is. Hamarosan a fertőzés átterjedt a legendás kőbarikádon is, és szó szerint belülről emésztette fel Gilneas lakosságát.



Mindeközben az egyik gilneasi nemes, Lord Darius Crowley, megelégelve az elszigetelést, kirobbantotta az Északi-kapu (Northgate) lázadást, majd a gilneasi polgárháborút. A nemest azonban elkapták Szürkesörény seregei. Azonban, amikor a worgenek támadása már Gilneas Várost (Gilneas City) is elérte, a király meggyőzte Crowley-t, hogy tegye félre az ellenségeskedést és segítsen neki. A nemes a király mellé állt, és kis csapatával feltartotta a worgenek a Fény Hajnalának Katedrálisánál (Light's Dawn Cathedral), amíg a város lakosságát evakuálják. Crowley és katonái nagy árat fizettek: a támadáskor őket is elérte a worgenek átka és megfertőződtek. Szerencsére Krennan Aranas, az alkimista, kifejlesztett egy olyan főzetet, amelyben a worgenekben élő ember vehette át az uralmat a worgen elméjében. Így a worgen külső mellett újra fel tudták venni emberi alakjukat is, és worgen alakjukban is meg tudták őrizni emberi ép-eszüket.

Amikor a Kataklizma magával rántotta a Szürkesörény Falat, a Horda új vezetője, Pokolsikoly Garrosh (Garrosh Hellscream) utasította az Elhagyottakat, hogy támadják meg Gilneast. Ennek következtében az Elhagyottak hadiflottái jelentek meg Szürkület-révnél (Duskhaven), és bombázták a kisvárost, valamint a körülötte lévő farmokat. Az újonnan meggyógyított worgenek a király fia, Liam herceg irányítása alatt a hajókra katapultátak és megölték a hadihajók kapitányait, valamint egy csapat
masztiffot eresztettek rá az Elhagyottak seregeinek vezetőjére, Thyala Sötét Íjászra. Azonban ennek a győzelemnek is ára volt. A föld, amely a bombázásoktól amúgyis meggyengült, tovább töredezett és ahogyan a Kataklizma folytatódott, teljesen megsüllyedt, ezért Szürkület-rév teljes lakosságát Szürkesörény Kastélyba (Greymane Manor), valamint a belső területekre, Fekete-erdőbe (Blackwald) menekítették.



Ebben az erdőben éjelfekkel találkoztak a gilneasiak, akik elmesélték nekik a worgen átok eredetét – hogy réges-régen, a Sarló druidái (Druids of the Scythe) elvetették a bennük lévő egyensúlyt, és hagyták, hogy a lelkükben élő szörnyeteg vegye át az irányítást elméjükön. Ezért a Smaragd Álomba
(Emerald Dream) száműzték őket, hogy örök időkig a Fekete-erdő vad fája, a Tal’doren alatt aludjanak. A worgenné változott Lord Darius Crowley volt az, aki először elkezdte gyanítani, hogy az Elhagyottak nemcsak Garrosh két szép szeméért támadták meg Gilneast, hanem azután a tárgy után, amellyel
uralmuk alatt tudják tartani a worgeneket – Elune Sarlójáért (Scythe of Elune – itt olvashattok róla a Törióra keretében). Ködösköpenyű Tóbiás (Tobias Mistmantle) és társai segítségével Crowley-nak sikerült megölnie Sylvanas sötét RANGERét és visszaszereznie az értékes ereklyét. Mivel tudta, hogy Arannas alkímiája nem tart sokáig, ezért ivott Tal’doren vizéből, ezzel végleg helyreállította magában az egyensúlyt a bestia és az ember között. Ekkor érkezett meg Fekete-erdőbe maga Szürkesörény Genn király, aki felfedte, hogy ő maga is megfertőződött a worgen átokkal és minden emberével együtt csatlakozik Crowley-hoz és az ő Felszabadítási Frontjához.

Bár a lakosság nagy része eddigre megfertőződött, Lord Godfrey, Gilneas nemese megúszta az átkot, és elutasította a worgen létformát. Ezért, miután megtudta, hogy Szürkesörény maga is fertőzött, két másik nemessel, Ashbury báróval és Walden lordjával együtt elfogta Szürkesörény Gennt. Reménykedett abban, hogyha a királyt átadják az Elhagyottaknak, akkor megkímélik Gilneast. Miután a királyhoz hű worgenek kiszabadították a foglyot és megölték Ashbury-t és Waldent, az áruló Godfrey inkább öngyilkosságot követett el, mintsem egy worgent ismert volna el királyának.

Szürkesörény király közben elküldte a hozzá hű embereit, hogy Izzókő (Emberstone) bányászvárosát szabadítsák fel az Elhagyottak uralma alól. A csapatot Liam herceg és Lorna Crowley, Darius lánya vezette. Miután kiszabadították a rabszolgaként dolgoztatott gilneasiakat, megölték az Elhagyottak itteni vezetőjét, a kegyetlenségéről ismert Cornell végrehajtót és a tudóst, aki embertelen kísérleteket végzett a munkához már öreg bányászokon, Őrült Valnovot.

Miután minden elérhető gilneasit összeszedtek, a sereg Gilneas Városhoz ment, ahol Liam vezette a támadást a város hídjáról, amíg Szürkesörény király és Lord Crowley más kerületekből támadtak. A herceg így szólt a mellett állókhoz:



- Az Elhagyottak azt hiszik, hogy gyengék vagyunk. Összetört emberek. Azt hiszik, hogy úgy fogunk meghunyászkodni, mint a megvert kutyák. Hogy milyen rosszul gondolják. Addig harcolunk ellenük a földeken, amíg az utolsó lövészárkot is el nem foglalják, amíg az utolsó ágyú el nem hallgat. Addig
harcolunk ellenük az utcákon, amíg az utolsó lövés el nem dördül. És amikor már nem lesz több muníciónk, akkor a várost felépítő kövekkel fogjuk szétverni a koponyájukat. Addig harcolunk ellenük a sikátorokban, amíg a bőr le nem jön az öklünkről és véres nem lesz, és a tőrjeink összetörve hevernek a földön. És ha körbevesznek minket és lefegyvereznek… és ott állunk sebesülten és remény nélkül… dacosan felszegjük fejünket és az arcukba köpünk. De mi soha… NEM ADJUK MEG MAGUNKAT!!!!
GILNEASÉRT!!!!

Ezzel a felkiáltással Liam megindította a rohamot a kereskedő-negyedbe vezető hídhoz. A herceg és Lorna az Izzókőból felszabadított emberek segítségével megtisztították a terepet, és Crowley seregeivel találkoztak össze, akik Gorerottal, a szörnnyel küzdöttek. Miután vele is végeztek, Szürkesörény király seregeihez siettek, akik az Elhagyottakat személyesen irányító Sylvanas-szal harcoltak. Mikor Genn worgen alakjában már majdnem sikeresen leterítette a Királynőt, Sylvanas egyetlen mozdulattal kővé dermesztett mindenkit. Íjával és mérgezett nyílvesszőjével egyenesen a királyt vette célba. Azonban, amikor meghúzta az íjat, Liam herceg ugrott az apja elé, és őt terítette le a gyilkos nyíl. Sylvanas a gyilkosság után elmenekült a helyszínről. Genn a karjába vette a fiát, aki utolsó szavaival azt suttogta, hogy visszaszerezték a várost. A háttérben Lorna állt sokkolva az eseményektől.

Később Sylvanas találkozott Warhowl tábornokkal, Pokolsikoly Garrosh Hadfőnök követével, akinek elmondta, hogy Gilneast az uralmuk alatt tartják. A tábornok közölte vele, hogy a Haragkapunál (Wrathgate) történt sajnálatos események tükrében a Hadfőnök nem engedélyezte az Elhagyott
Métely (Forsaken Blight) bevetését, amivel Sylvanas egyetértett. A követ távozása után azonban a Rikoltószellem Királynő (Banshee Queen) utasította Crenshaw fővégrehajtót, hogy Garrosh parancsa ellenére is használják az új járványt úgy, ahogyan azt eltervezték.

Így másnap hajnalban a Horda főnökének kívánsága ellenére az Elhagyottak Gilneasra bocsátották az általuk kifejlesztett Mételyt. Azonban nem tudták, hogy az éj leple alatt Ködösköpenyű Tóbiás és néhány bátor kalandor segítségével egy titkos alagúton át Aderic Pihenőhelyéhez (Aderic’s Repose)
menekítették a lakosságot, amíg elterelték az Elhagyottak figyelmét.

Az éjelfek Csillagszellő Belrysa (Belrysa Starbreeze) vezetésével beváltották ígéretüket és hajókat küldtek Keel Kikötőjébe, hogy Darnassusba – ahol oltalmat ajánlottak nekik – szállítsák a gilneasiakat. Sajnos azonban egy ork nehézfegyverzetű légihajó (gunship), a korábban Északszirten (Northrend)
tevékenykedő Orgrim Pörölye (Orgrim’s Hammer) is megjelent a helyszínen, és ha már ott járt, igyekezett meghiúsítani a worgenek elmenekülését. Végül hippogriffek segítségével sikerült robbanóanyagot dobni a fedélzetre, így a Csontdaráló Korm (Korm Bonegrind) vezette orkok wyvernek szárnyán voltak kénytelenek elmenekülni a robbanó hajóról.



Miután az utolsó akadály is elhárult előttük, Gilneas népe az éjelfek hajóján Darnassusba hajózott, hogy új hazát, új lehetőségeket és új álmokat keressen magának. Hogy mi történt az odavezető úton, erről szól James Waughn novellája, a Leader of his pack, amelynek nem hivatalos fordítását végre befejeztem, és itt olvashatják el az utolsó részt. Kritikákat és észrevételeket természetesen azzal kapcsolatban is szívesen fogadok