Ebben a részben találkozunk C'Thun rejtélyes próféciájával, elindulunk megkeresni a Fandral által széttört jogar darabjait, és egy meglehetősen furcsa kék sárkánnyal is beszélgetünk.

A lore szerint majdan Ahn'Qiraj kapuja megnyitásakor a gongot egy éjelf papnő, bizonyos Shiromar kongatja meg, ezért legyen ő történetünk főhősnője!

C'Thun jóslata

Miközben Silithusban segítette a Cenarius Kör (Cenarion Circle) tagjait, egy, a qiraji Skeram Prófétától származó jóslatra bukkant. Larksbane geológus segített neki a dekódolásában, és elmondta, hogy mi áll benne.

„Az idő előtti időben, amikor a világ még maga is gyerekcipőben járt, ezen a helyen zajlott a csata egy Titán és egy elképzelhetetlenül gonosz és nagy erővel rendelkező lény között. A jövendölés nem teljesen tiszta atekintetben, hogy a Titánt legyőzték-e, de úgy ábrázolja, hogy a Titán elesett a harcban. Elesett egy Régi Isten (Old God) is – vagy legalábbis így gondolták.
Az örök csillagfény földje, Kalimdor, gondos anyja volt összes teremtményének. Az Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) mágiája áthatolt a területen és hatalommal ruházta fel a növény- és állatvilág sokaságát, akik hazájuknak tekintették ezt a világot. Ebből a mágikus éterből született a Silithid faj. A Silithideken keresztül a Régi Isten megkísérelte szétválasztani a világot.
A Régi Isten a Silithidekből a saját képmásához hasonló avatarokat készített. Ezeket az avatarokat Qirajiként ismerjük. Az értelemmel és életcéllal rendelkező Qirajik elnevezték készítőjüket: megszületett C'Thun... Évezredekig dolgoztak lázasan a Qirajik azon, hogy egy olyan hadsereget építsenek, amely letarolja a világot, amely elárulta istenüket. Ahn'Qiraj ahatalmas erődje volt az egyre növekvő hadsereg otthona, amelyet az érkező C'Thun számára készítettek elő.



A pillanat, amire C'Thun olyan türelmesen várt, végre elérkezett. Gyermekei évezredeket töltöttek azzal, hogy egy egész Kalimdoron bosszút álló hadsereget építsenek ki, és a céljuk már csak egy karnyújtásnyira volt tőlük.
A Titánok már régen elhagyták ezt a világot. Csak az éjelfek, akik valaha benépesítették ezt a területet, védték a földet. Rajaxx Tábornok, a hatalmas Qiraji rendelte el az első behatolást Silithusba. Csak egy valaki állt útjában: az Agancssisakosként ismert éjelf. Ők úgy nevezték, hogy Kar'sis, ami Qiraji nyelven a „föld kezét” jelentette.
Agancssisakos és serege túlerővel nézett szembe, ahogy Rajaxx csapatainak végeláthatatlan serege kiáramlott Silithusból. Úgy tűnt, hogy Agancssisakos csak egy porszem a Qirajiknak. De Agancssisakos vezérlete alatt az éjelf seregek egyesült erővel védték Kalimdort, jelentősen lassítva a Qiraji erőket.
Sajnálatos módon azonban az éjelf védelem tarthatatlan volt, és Rajaxx tudta, hogy sokáig már nem fogják feltartani. Ugyanakkor a kitartásuk komoly gondot okozott Rajaxxnak és még nagyobb gondot a királyának.
Vek'nilash és Vek'lor, Ahn'Qiraj Ikercsászárai templomuk szentélyéből figyelték a háborút. Az okos fivérek kigondoltak egy tervet, amellyel demoralizálhatják és megoszthatják Agancssisakos seregeit.
Agancssisakos Valstann Fandral jobbkezeként szolgált. A büszke és nemes harcos, akinek elhivatottsága és apja iránti imádata megingathatatlan volt... és az Ikercsászárok ezt gyengeségnek érezték. Egy olyan gyengeségnek, amelyet kihasználhatnak. Azt parancsolták a Qiraji erőknek, hogy vonuljanak vissza, és a sivatag homokjába rejtsék nagyszámú seregüket. Egy kis támadást indítottak Déliszél Falva (Southwind Village) ellen, amíg Agancssisakos főseregeit lefoglalták.



Valstann abbeli igyekezetében, hogy megfeleljen apjának, meggyőzte Fandralt, hogy engedjen át neki egy apró sereget Déliszél megvédelmezésére. Fandral biztos volt benne, hogy mivel a hadiszerencse melléjük állt, semmilyen veszély nem fenyegeti szeretett gyermekét. A csapba bezárult. Valstannt a rejtőzködő Qiraji seregek elfogták és Déliszél Falvát letiporták. Rajaxx magával vitte a fogoly Valstannt a fővonalakhoz, ahol Agancssisakos és az éjelf erők szeme láttára brutálisan kivégezte az ifjú éjelfet.
A háború folytatódott, de a nagyszerű vezetőből minden életerőt elszívtak. Hamarosan egész Silithust elöntötték a Silithidek és a Qirajik. Az éjelf sereget Un'Goron keresztül egészen a Tanaris sivatag határáig szorították vissza. Valami Un'Goroban azonban visszatartotta a Qirajikat, hogy elfoglalják a földet. Nem teljesen értem ezt a szót, de azt hiszem, azt jelenti, hogy az „Isteni földek”. Kiderült, hogy nem tudják elfoglalni az Isteni földeket. Ez egybeesik azzal a teóriával, miszerint Un'Goro volt a Titánok otthona, amikor Kalimdoron éltek. Talán maga Aman'thul vigyázta az „Isteni földeket”.
Hm, különös. Itt hirtelen véget ér. Úgy tűnik, hogy a Qiraji dokumentum egy bronz sárkányra utal Tanarisban. De olyan sok hiányzik belőle... Több információt kell szereznünk! Biztos azt tervezik, hogy újra elárasztják Kalimdort!

A beszélgetést Baristolth, az éjelf is kihallgatta. Megszólította Shiromart, elmondta neki, hogy réges-régen Nozdormu gyermeke megmentette őt a haláltól, és megbízta a feladattal, őrizze a sivatag homokját, amíg el nem jön az idő. Megkérte az ifjú papnőt, hogy keresse fel az Idő Üregeit (Caverns of Time), hogy visszatért–e a bronz sárkány, Anachronos. Shiromar elment az Üregekbe, ahol megtalálta a sárkányt. A hírrel visszatért Baristolth-hoz, aki elmagyarázza neki, hogy először ki kell érdemelnie a bronz sárkányok tiszteletét ahhoz, hogy szóba álljanak vele. Ehhez pedig először le kell győzni Nefarian egyik fő vezérét, az Ostortojó Költésurat (Broodlord Lashlayer), aki a Küzdőtéren (Halls of Strife) őrködik Nefarian búvóhelyén Feketeszikla Hegységben. Ezután Sitihusban a Silithidek kaptáraiban található rovarok péncéljából kell egy darabot elhozniuk.

Shiromar összeszedett egy csapat éjelfet, és a barlangba behatolva sikeresen megölték Nefarian vezérét. A fejét levágták és elvitték Baristolthnak, ahogy a rovarpéncélok darabkáit is. Baristolth ezután Anachronoshoz küldte őket, aki elnézést kért tőlük, amiért először nem bízott meg bennük, de elmagyarázta, hogy ma annyi ellenség veszi őket körül, hogy nem árt az óvatósság. Ezután elmesélte az Áradó Homok Háborújának történetét az éjelf papnőnek és segítőinek, majd megkérte őket, hogy a lezárt kapu közelében található kristályos könnycseppet keressék meg, amely a háború során elszenvedett veszteségeket szimbolizálja.



Shiromar a vörösen világító kristályt megtalálta és belenézett. Egy rég elfeledett emlék jelent meg előtte. Gyorsan Anachronoshoz sietett, hogy magyarázatot kérjen az emlékre. A bronz sárkány szomorúan mesélte tovább a történetet: Agancssisakos Fandral árulása után összegyűjtötte az Áradó Homok Jogarjának darabjait és visszatért az Idő Üregeibe. Azonban tartott attól, hogy az erős fegyver darabjai rossz kezekbe kerülhetnek, ezért szétosztotta a darabkákat a négy sárkánynemzetség között, hogy őrködjenek felette. Most azonban azt érzi, hogy össze kell forrasztani a jogart, mivel Ahn'Qiraj kapuinak újra ki kell nyílniuk. Rajta kívül a darabokat Eranikus, Vaelastrasz és Azuregos őrzi. Azonban vigyázni kell, hiszen a Régi Istenek ügynökei, vagy árulók lehetnek közöttük.

A Kék Jogar-darab

Anachronos tanácsát követve Shiromar Azsharába utazott, hogy ott a hatalmas kék sárkányt, Azuregost megtalálja. Itt könnyen rátalált a romok közelében keringő sárkányra. Azuregos rámosolygott:
„- A Kék Sárkánynemzetség védelmére bízott jogardarab után kutatsz?
- Honnét tudsz róla? Úgy értem, igen... Igen, azután a darab után kutatok. Nálad van?
- Természetesen nincs nálam a darab. Ostobaság volna. Vademberek között járkálok ezen az átkozott vidéken! Öt lépést nem tudok anélkül megtenni, hogy néhány megőrült ork vagy ember ne próbálna egy hegyes nyílvesszőt a bőrömbe juttatni. Szóval... elrejtettem. Folytasd... kérdezd meg, hogy hova.
- Rendben. Hova?
- Szeretni fogod ezt a történetet, éjelf. Nézd, az a helyzet, hogy amióta Malygos megbízott a jogardarab őrzésével, tudtam, hogy állandó fejfájással és fájdalommal kell élnem. Én csak annyit akartam, hogy tanulmányozhassam ezt a gazdag talajt és ereklyéket találhassak, amelyek talán a Hasadás (Sundering) előttről megmaradtak. Tudod, itt valaha egy virágzó Nemesenszületett (Highborne) civilizáció volt! Nem kell elmondanod, hogy néhány szolid mágikus dolog van itt a közelben. Én ezt érzem!
- Bronzszakállára... ö, szakállra! Miről beszélsz?
- Ahogy már mondtam, jó ötszáz évvel ezelőtt lettem megbízva a jogardarab őrzésével, és azóta csak bajt hozott. Mindenki figyelmét felkeltette – mármint rossz értelemben. Én csak egyedül akarok lenni a tanulmányaimmal, és nem bébiszitterkedni valami hős játékszerén a dicsőséghez. Így... a halnak adtam.
- Halnak? Te odaadtad egy darabját annak, amivel Kalimdor összes népének életét meg lehet menteni, egy halnak?



- Nem csak egy halnak, halandó. Ez a hal egy cápa volt. Egy nagyon különleges cápa.
- Egy cápának? Az óceán tele van cápákkal! Több száz-száz-millió-billió lehet belőlük odakint.
- Pontosan!
Shiromar nem értette az összefüggést, csak értetlenül nézett a kék sárkányra, aki azonban lelkesen folytatta:
- Zseniális, tudom... Soha nem találják meg; de ha meg is találják, a cápát felruháztam néhány különleges képességgel.
- Szóval ráhagytad a darabkát egy cápára, a halat valahova a Keleti Királyságok és Kalimdor közé tetted? És ennek a halnak különleges ereje van?
- Korrekt. Hallhattad! Ez a hal egy meglehetősen rémes teremtményem lett. Mikor relaxálok, szeretek azokra a szerencsétlen halászokra gondolni, akik belefutnak ebbe a teremtménybe, és egészben lenyeli őket. Fogadni mernék, hogy mind meglepődnek! - nevetett Azuregos.
- Nem vagy normális – szögezte le Shiromar.
- A zseniket gyakran félreértik, éjelf. És most, a jogardarabról... Ha meg akarod szerezni azt a részt, és a következő tízezer évet mégsem a keresésével szeretnéd eltölteni, akkor hallgass meg figyelmesen.
- Csupa fül vagyok.
- Két szó: Arcanite bója.
- Mégegyszer.
- Jól van... Építened kell egy arcanite bóját és az óceánba engedned. A cápám figyelmét felkelti majd a bója mágikus kisugárzása. És ha közel kerül a bójához – BUMM! Az acrane energia dicsőséges rezgéseivé fog robbanni, felfedve a cápa valódi alakját. Ezzel együtt, vagy kiteszed magad Neptulon haragjának, vagy nem. Azt mondanám, hogy 50-50% az esélye.
- Oké, hadd fejezzem ki magam világosan. Az Anachronos által a te Sárkánynemzetségedre bízott jogart önkényesen egy cápára bíztad és most azt várod tőlem, hogy építsek egy.. egy arcanite bóját vagy micsodát... hogy előcsalogassam a cápádat a búvóhelyéről? ÉS potenciálisan tegyem ki magam egy Elementál Lord haragjának? Kihagytam valamit? Talán mindezt ruha nélkül tegyem, egy napfogyatkozás alatt egy szökőévben?
- Ha nem tudnám jobban, azt hihetném, hogy te most kigúnyolsz engem, halandó. De igen, nagyrészt igazad van. De maradhatsz teljesen felöltözve.
- RENDBEN! És ha szabadna kérdeznem, honnan szerezzek egy arcanite bóját?
- Vidd el ezt a sírkövet egy régi ismerősömhöz Tanarisba. Valóábrándos Narainnak (Narain Soothfancy) hívják – szörnyű, szörnyű lélek, de egy csodálatos mérnök! Őneki kellene mindezt megvalósítania. Nem kell, hogy megköszönd nekem, Shiromar. Ez a legkevesebb, amit tehetek. Szép napot!
- De...
- Azt mondtam, SZÉP NAPOT! Nem kellene megmented a világot?

Ezzel magára hagyta az elképedt papnőt, aki elindult, hogy megkeresse a rejtélyes mérnököt valahol Tanarisban.