 |
Impresszum, jogi nyilatkozat | Kapcsolat World of Warcraft is a trademark and Blizzard Entertainment is a trademark or registered trademark of Blizzard Entertainment in the U.S. and/or other countries. wow.lap.hu | mmorpg.lap.hu | Computerworld.hu | PCWorld.hu | GameStar.hu | VideoSmart.hu |
 |
of the Shattered Sun
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Defias Thief
Nemsokára képernyőre vetődik a folytatás... (ha lesz egy kis időm leülni a billentyűzet elé)
of the Shattered Sun
A wyvern kétségbeesetten kapdosta a levegőt a fullasztó viharban. Egyre keservesebb erőfeszítésbe került, hogy cipelje saját súlyát és utasát, pedig az utóbbi aránylag könnyű volt.
Az élőholt papnőnek gyakran a szél az arcába csapta a térképet, amit szorongatott. A csuklyája le-leesett a fejéről, megvillantva egykor hosszú fülének szürkés maradványait. A ruhájából csavarni lehetett volna a vizet.
Folytóhínárért (stranglekelp) repült a tengerhez, de az egyre elsötétülő vihar nem volt benne a tervben, és már órák óta bolyongott a szárazföldet keresve.
Egyszerű volt a megoldás. Valahol errefelé jár a zeppelin. Felszállni a fedélzetre, kényelmesen eljutni Orgrimmárba.
Ha valami goblin hangot mer adni nemtetszésének, azt likvidálni. Van az átkozott pénzéhes népségből már bőven úgyis.
Ám a párától már a vizet is alig látta
Bár halott lévén a vízbefúlás nem jelentett volna veszélyt, de az elixír, amivel úszhatott volna - tüdő nélkül - is elfogyott már, úgyhogy keserves bolyongás várt rá a tengerfenéken.
Amíg valami vízi lény rá nem fanyalodik.
"Őrület! Egy tisztességes élőholt csatában pusztul el, magával rántva egy tucat démont... én meg vízbe fogok fúlni??"
Így dühöngött, mikor egy halvány fényfoltot látott meg, jobbra. Eltette a térképet, és a arrafelé irányította a wyvernt.
Ahogy közeledett, két légi tákolmány összecsókolózott alakja rajzolódott ki, az egyk az áhítatott goblin zeppeliné, a másik valami szövetségesé. Sylvanas tudja, mi tartotta őket még a levegőben, de mindkettőn tüzek égtek, és bármelyik pillanatban felrobbanhattak.
"Hogy ezek még ilyen viharban sem bírnak veszteg maradni!" morgott, nem gondolván, hogy a vihar éppen a csata miatt lett súlyosabb.
A zeppelinen tucatnyi goblin hullát látott, de hevert ott egy nagyobb test is, amit nem vett körül vértócsa.
"Biztosan egy tauren, azok tehetségesek saját maguk kinyírásában" gondolta, aztán mivel úgy érezte, hogy túl sok vesztenivalója nincs, leszállt a zeppelinre. Valóban egy bika feküdt ott, a légzése halovány... de volt.
A papnő kotorászni kezdett a táskájában egy vörös folyadékot tartalmazó üvegcse után, ám ekkor robbanás rázta meg a zeppelint, talán a hajtómű felől.
"Na jó, erre nem lesz idő."
Elmormolt egy gyors varázslatot a taurenre, mire a nehéz test lebegni kezdett a levegőben, a feje lecsuklott, a végtagjai szintén csak súlyuktól fogva lógtak, mint egy szögre akasztott marionett bábunak. Magával is hasonlóan járt el, aztán megragadta a bika méretes mancsát, és pillanatnyilag pehelykönnyűvé vált testet magával rántva leugrott a zeppelinről. Remélve, hogy bárhová is érkeznek, jobb lesz mint ott...
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Defias Thief
Dühöngő vihar tépázza a goblin léghajó vitorláit. A hajóorrban egy zömök sötét alak kémleli a messzeséget. Egy csapzott sörényű tauren. Ormótlan pajzsát feje fölött ratva óvja arcát a kegyetlenül hűvös vízfüggönytől. A pajzsán kopogó eső végig csorog vállvértjén és szét terül a léghajó padlózatán. Töretlenül, mozdulatlanul áll kösziklaként a hajóorrban, mint valamiféle morbid orrdísz. Nyikorogva nyílik a kajüt ajtaja, s egy nyakig beöltözött goblin léghajós üvölt bele a háborgó vihar zajába.
- Héj, te idióta nagy szőrös hústorony! Mi a fészkes fenéért nem jössz be a hajófenékbe? Csak egy marha áll az esőben, ha be is lehet ellene húzódni!
A tauren mély levegőt vett, s ahogy kifújta, orráról vízpermet szállt a végtelen levegőbe. Lassan megfordult, s gondolatai mélységéből eszmélve mély, dübörgő hangon szólt az apró zöld teremtményhez.
- Miattam ne aggódj apró barátom. Nem szívlelem a szűk helyeket, s súlyos gondolataim is bátrabban szárnyalnak az éltető eső karjaiban.
- Ehh! ...tauren! ...hagyjuk! - s becsapta maga mögött az ajtót.
A hatalmas tauren megrázta csatakos bundáját, s újra a végtelenbe merítette tekintetét.
Terhes, szörnyen nehéz gondolatok telepedtek lelkére, messzi léten túli tájakra kalandozott, ám hirtelen felébresztette valami, vissza rántotta a valóságba. Kedves barátja a szél súgott a fülébe.
- Földanya gyermeke. Veszély közeleg. Nyísd ki elméd és készülj.
A tauren felriadt mély álomszerű révületéből. Hallását kitisztította, látását kiélesítette, elméjét megnyitotta. A szelet kérte, hogy lelkét vigye messze a távolba, hogy lásson, halljon és érezzen, míg teste a hajón pihen. Lelke a távolba szállt, s látta a veszélyt.
Furcsa füstöt okádó repülő szerekezet közeledett igen-igen messziről. Tisztán látta, apró gnómok szöszmötölnek hatalmas ágyúcsövek mögött egy ormótlan repülőszerkezeten. Támadásra készülnek. Közelednek.
Világossá vált számára a helyzet. A szél erre a közeledő veszélyre figyelmeztette. Megfordult, hatalmas dübörgő
léptekkel indult a kajüt fel, feltépte az ajtót, s igazán kieresztette minden hangját, melybe bele remegett a léghajó
nyikrgó fa váza.
- Fegyverbe! Támadás közelít! Galád gnóm szerkezet készlül ránk törni!
S ahogy letekint a lépcsőn, meghül benne a vér. Mindenfelé vérben úszó holttestek hevernek. Egy furcsa árnyékon akad meg szeme, melyhez nem tartozik test. Apró mulatságos test árnya lopakodik a ládák közt.
- Látlak, aljas bérgyilkos! Előlem nem bújhatsz el!
S ahogy e szavakat a hatalmas tauren kimondta, egy váratlan pillanatban a semmiből tünt elő egy apró gnóm s testéhez képest igen figyelemre méló ugrással termett a tauren nyakába, s két apró tőrjét egyenesen vállába döfte. A tauren hátára zuhant, s lendületétől fogva végig csúszott a síkos fedélzeten. Felüvöltött fájdalmában. Az apró gnóm kárörvendő kuncogást követően fülsértően vékony hangján eképp szólott:
- Aki bújt, aki nem ÖLÖK! Heheheheheeeee! - s fülig érő mosollyal nézett farkas szemet az alatta fekvő taurennel.
Ahogy az apró gnóm tekintete találkozott a hatalmas taurenével, arcára azonnal ráfagyott a mosoly, s gőgös örömét
rettegés oszlatta el. Olyan dolgot látott a tauren szemében, mit még soha azelőtt. Amint bele nézett a tauren szemébe, a féktelen vihar szemébe látott bele. Szörnyű mennydörgés rázta meg a léghajót. Egy vakító villám cikázott feléjük s egyenesen a tauren testébe csapódott, de nem porlasztotta el, ahogy az várható lett volna.
A tauren magába szívta a villám pusztító erejét, szeme vakítóan ízzott és testéből minden irányba villámok cikáztak. Az apró gnóm akár egy gyenge fűszál, porrá égett a villám hatalmas erejétől.
A tauren felegyenesedett, szeme vakítóan ízzott, a tomboló ég felé nézve bele üvöltött a vihar dübörgésébe. Magasba
tartott kezeibe és rövidre vágott szarvaiba villámok csaptak, mintha csak testével gyüjtené össze a természet tomboló erejét. Három gömbvillám jelent meg körülötte, melyek követték, ahogy dühösen berontott a hajófenékbe, s mihelyt egyensen rá mutatott az első apró árnyékra amit meglátott kezéből kusza villám csapott a megbújt bérgyilkosba, s tovább a következőbe, és az utána következőbe. Három összeégett friss tetem feküdt a padlón, melyek csak növelték az élettelen testek tömegét. A felbőszült tauren szeme továbbra is izzott, s kiélesedett érzékszerveit nem kerülhette el az ötödik aljas terrorista, ki biztosnak hitt álcája nyugalmában elmerülve dolgozott.
Az ötödik apró szerzet egy nála is apróbb furcsa szerekezeten dolgozott, mely minden bizonnyal a léghajó kormányművét hivatott irányítani. Ám munkáját kényszerűen félbe szakította, mikor valami hatalmas teljesen eltakarta előle a fényt. Fejét felemelte, körül nézett... megpillantotta, a nála elmondhatatlanul nagyobb izzó szemű taurent s elhaló hangon nyugtázta a fenn álló szituációt.
- Ajjajj... központ, baj van... akció lefújva... lebuktunk. Menekítést kérek!
A tauren felmordult, patájával dobbantott, s mihelyt lába nyomán megrepedt a hajópadló, mindhárom gömbvillám irtózatos energiával csapódott bele a szemtelen gnómba, lukat ütve a léghajó alján, s menthetetlenül tönkre téve a kormányművet.
A magára hagyott hatalmas teremtmény nem szűnő dühével rohant ki a fedélzetre, egyenesen a hajóorrba, s újra a szelet hívta segítségül, hogy elméje messze szálljon. Látta a furcsa ormótlan gnóm repülő szerkezetet. Egyensen közelített. Felfegyverkezve. Elérte őket az üzenet. Sokan vannak, sok fegyverrel és egyértelműen támadószándékkel közelednek. Esélytelen felvenni a harcot. Semmi esélye egyetlen sámánnak, egy irányíthatatlan hajóval egy felfegyverzett, legénységgel felszerelt, sérülésmentes hajóval szemben. A tauren tudta. Eljött a vég. Elfogadta, de nem tört meg. Kiállt a hajó orrába és teljesen megtöltötte a barátságtalan eget utolsó mennydörgő kiáltásával.
- Én vagyok a földanya gyermeke! Én vagyok Bliksem! Én vagyok a természet megtestesült dühöngő ereje! Elpusztíthattok, de ti sem élítek túl!
Kitárta karját, az ég felé nézett, lelke egyesült a viharral. A földanya felnézett gyermekére, s mivel oltalmazó keblére
szorítani nem tudta, fájdalmas üvöltésével, s könnycseppjei forgatagával, a vihar, a szelek, és minden létező erő
segítségével megindította a léghajót előre... előre, egyensen a halálba... egy utolsó önpusztító rohamba.
A léghajó eszeveszett sebességgel ,akár kilőtt puskagolyó száguldott a végzetébe.
A gnóm hadi szerkezet fedélzetéről megpillantották a ködből előtötő fékeveszetett monstrumot. Pánik tört ki, mindenki üvöltött.
- Kormányos! Teljes fordulat jobbra!... Nem balra!...
- Kapitány! Nem tudjuk elkerülni! Túl gyors! Meneküljünk!
- Hajót elhagyni! Hajót elhagyni!
S mielőtt bárki is érdemben cselekedni tudott volna a két test eszméletlen robbanás kíséretében rombolta egymást kisebb nagyobb darabokra, s hullott alá test, fa, fém, fegyver... mint valami hihetetlen eső, mely csakis az ösi istenek kegyetlen tréfája lehet.
Gnomeregan Exile
Murloc
Gnomeregan Exile
of the Shattered Sun
of the Shattered Sun
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
of the Shattered Sun