 |
Impresszum, jogi nyilatkozat | Kapcsolat World of Warcraft is a trademark and Blizzard Entertainment is a trademark or registered trademark of Blizzard Entertainment in the U.S. and/or other countries. wow.lap.hu | mmorpg.lap.hu | Computerworld.hu | PCWorld.hu | GameStar.hu | VideoSmart.hu |
 |
Murloc
Ez a kis csoport azonban felkeltette az ő érdeklődését is. Szinte érezni lehetett a gyűlöletet a résztevőkben. Számított rá, hogy amint megérkeznek a küldetés helyszínére, néhányan egymásnak esnek, hogy minél több arany jusson nekik. Még ha nem is vesz részt a feladatban, mindenképp elmegy megnézni, miként boldogulnak, és kíváncsi volt rá, hányan térnek vissza. Megfordult a fejében, hogy lemegy és csatlakozik hozzájuk, de úgy gondolta, hogy elég sokan vannak, nincs szükség az ő szolgálataira is. Ámbár már elég sok idő eltelt dél óta, és közeledett a napnyugta. Úgy határozott, ha esetleg valaki nem jelenik meg, beáll a helyére. A pénz - bár elég tetemes összegről volt szó - nem érdekelte. Ő nem az a fajta volt, aki aranyért és dicsőségért harcol. Daedyestra imádta a küzdelmeket. A gyilkolás hevét, a fröccsenő vért, a halálsikolyokat. Már régóta nem dolgozott sem a Hordának, sem a Szövetségnek, mégis ismert volt mindkét helyen, mint bérgyilkos. Értett a szakmájához, sosem próbált meg feltűnést kelteni kirívó öltözékével, fellengzős beszédével. Az álcázásban is jártas volt, mivel elég sok városban vérdíjat tűztek ki a fejére. Végül is rászánta magát, hogy lemegy és üdvözli a díszes társaságot. Felkelt, és lassan lesétált a lépcsőn. Lépteinek szinte semmi zaja nem volt. Fekete köpönyege félelmet keltően susogott körülötte, ruházata nem tűnt strapabírónak az ütésekkel szemben, mégis erős volt, átszőtték a mágikus erősítések, amiket még egyik régi bűbájszövő barátja olvasott rá. Szemét csuklyája takarta, száját maszk fedte el. Az arcából szinte csak az orra látszott. Az övén két díszes és különleges mágikus képességekkel rendelkező, Éj elfek által kovácsolt kard lógott, melyeken nem fogtak az idő kegyetlen vasfogai. A fogadóban lévő társaság mellé ült le, és üdvözlésképp biccentett a fejével. Nem tudta, hogy hogy állnak majd hozzá, mint egy ismeretlen alakhoz, de jobbnak látta, ha bemutatkozik.
- Daedyestra vagyok. - Ezzel lehúzta a csuklyáját a fejéről és maszkját a fejéről, és láthatóvá vált emberi arca. Egyből észrevette, hogy valamit elfelejtett, felállt, és hirtelen egy spirális fénycsóva haladt át körülödte. Miután megszűnt a fény, magassága megnőtt, az emberi arc helyett egy Vér elf szempár nézett velük farkasszemet. - Erre az óvintézkedésre szükség van, de úgy gondolom, hogy már felesleges álcáznom magam.
Worgen
Majd az elfre lesz figyelmes, de nem szól semmit, csak hallgatja.
Worgen
-Úgy látszik kicsit hiányosan fogunk útnak indulni, - mondta hangosan - talán a horda tagjai nem is olyan bátrak, mint amilyennek mondják magukat?
Bloodscalp Hunter
Épp csak átlépi a kocsma ajtaját, amikor egy éjelf megy el mellette. Mardazzar sarkon fordul, hogy megtanítsa mégis hol a helye, de a goblin őrök közül, akik a kocsma környékénél tartják fenn a rendet többen is felé fordulnak, Mardazzar pedig nem hülye, hogy ilyen felügyelet mellett nekiessen bárkinek is.
Azért köszönés gyanánt felé köp, remélhetőleg el is találja, majd utána megy az ajtóig, hogy megtudja mit akar itt.
- Nem!
Adja válaszul az elf kérdésére, most végre először a közös nyelv szavait használva.
- Semmi keresni valója nincs itt a fajtádnak hegyesfülű, hord el magad, amíg az őrök itt vannak.
Könnyen meglehet, hogy az elf észre sem veszi Mardazzar megjegyzését, úgy iparkodik aludni, de az élőholt nem hagyhatta szó nélkül a dolgot.
Társalgásukat egy draenei érkezése szakítja félbe.
- Remek, még egy, honnan jönnek ezek elő ilyenkor? Meg honnan tudtok ti arról, hogy a Királyi Méregkeverők éppen min dolgoznak?
Mardazzar körül az összegyűltek egyre többen mennek el aludni, amit nem tud mire vélni, napnyugta mindjárt itt van, de sebaj, legalább több pénz marad neki. Úgy dönt az idejét a kocsmában tölti el, amíg elindulnak.
Worgen
Worgen
Worgen
Worgen
Worgen
Tudta, hogy nem fogják szívesen látni, de elhatározta, nem hagyja magát. Ezt a kis bestiát még a macskája is elintézte volna egymaga... Mivel másnap reggelig nem volt hova mennie, így szólt a kocsmárosnak:
-Bérelnék egy szobát. A macskámmal jól bánjatok, csak a kodo húst eszi meg.
Azzal kifizette a pénzt és felment, hogy lefeküdjön.
Worgen
"Talán Tharoval megvéd majd..."-gondolta magában, és ezzel el is űzte a fejéből a gondoltatot amit egy ideje rágódott. Nagyon szimpatikus volt neki a paplovag. Elköszönt csapattársaitól, mondván hogy el kell búcsúznia a szeretteitől.
Kilépett a fogadó ajtaján, magához hívta gyönyörű vörös Raptorát, és elindult.
Az úton azon tűnődött milyen gyógyító szereket készítsen, ha a csapattársait meg kéne védenie. Még utoljára átgondolta az elemek erejét felszabadító varázslatait, és sietett haza hogy napnyugtára biztosan visszaérjen.