"Szerintem a WoW nem menekülés a világból, illetve nem mindenkinek. Nekem normális életem van, nem vagyok beteg, sérült, vagy más ehez hasonló. Vannak dolgok amik hiányoznak az életemből ez tény, de nem lehet minden tökéletes, mert ha így éreznénk még most is nyers hust ennénk egy hideg barlang mélyén. :)
Szóval a normális életem ellenére már pici gyermekkoromban is szükségét éreztem, hogy eltávolodjak néha bizonyos idöre a valós világtól, mivel az abban fellelhető dolgok gyakran bosszantanak. Az agyam igényli ezt a fajta álmodozást, lekapcsolást, amikor egy picit mintha más lehetnék, mellőzve a szmogot, a pénzhajhászást és a megfelelni akarást a környezetemnek. Erre a célra szolgált régebben a klasszikus asztali szerepjáték és a temérdek könyv amit felemésztettem 3 évtized alatt. Már régen volt, hogy utoljára szerepjátékoztam volna, így a WoW igazán jól jött az életembe, hiányzott belőle az ilyen irányú kikapcsolódás. A könyvek ugye fix és mozdíthatatlan pontok az én esetemben, de a szerepjáték már közelsem volt az. A WoW eljött és betöltötte azt az ürt amit éreztem a szerepjáték hiánya miatt. Éppen ezért örömet okoz nekem, amikor játszom boldog vagyok és jól érzem magam. máskülönben minek is csinálnám? (Bár igaz én erősen casual kategória vagyok, heti 10-20 órát tudok maximum felmutatni játékidőben, mostanában meg annyit sem.)

Infu szerintem egyszerű fitymaszűkületed van. Menny el urológushoz!

A véleményem változatlanul az, hogy akik ilyen hevesen ragálnak 1 1 szerű véleményre, amiket én beírok, azok vagy valóban gyerekek akik örülnek a képzeletben megszerzett hatalomnak, vagy olyan felnőttek, akiknek ha nem lenne a wow, akkor lenne játékgép, vagy kocsmázás, vagy bármi mindennap órákon át.

Psychedelic wrote:

Nos, kezdem én. Doktor úr.
Tegnap hajnalban, felwoodon lovagoltam keresztül, amikor találkoztam 4 egyszerü emberrel, akik aztán egyszerüen legankeltek.
Semmi baj, elvégre én full epic vagyok ök meg csak casual noob-ok, akiken még epix sincs, visszamegyek, és rendet teszek.
Visszamentem, gondoltam kezdek 1 mage-el, annak ugyis csak 3k hp-ja van, 62% critem van BS-re, és hát 4 bs-et nyomtam el a magere, és 1 se lett crit, majd mint ahogy ez lenni szokott, eltávoztam egy párhuzamos sikra.
Nem voltam ideges, mindössze, ököllel vertem az asztalt, közben artikulálatlanul üvöltöttem, és vérben forgo szemekkel, szidtam eme játék megalkotoit, valamint kedves ganker barátaimat, akiken még epix sincs.
És egy furcsa érzés keritett hatalmába, mégpedig hogy megtudnám ölni öket irl.

Doktor úr. Beteg vagyok?

Bár kéne nekem egy pszichologus is, de talán a nagy élettapasztalattal, ebben is tud segiteni.

A problémám az, hogy igaz humánnak születtem, de a lelkem mélyén én mindig gnomenak éreztem magam, mégpedig egy gnome kislánynak.
Nem tudom mit tegyek, csak azt tudom, hogy ez a szenvedés az emberi testben, teljesen felemészt. Teljesen kikészülök, lassan aludni se birok, és csak sirni volna kedvem.

Doktor úr. Mit tegyek?

Vajon elfogadna engem a társadalom, gnome kislányként?

És még egy utolsó kérdés, 42 éves vagyok, és szűz, maga szerint mikor találom meg az igazit?

Válaszait előre is köszönöm, nem zavar ha esetleg nincs pszichiáteri, pszichologusi végzettsége, az ön élettapasztalata számomra épp elég, és bizok az ön remek képességeiben, amivel talán sikerül visszasegitenie, a helyes útra, hogy én is túllehessek rajta.

Kedves Ismeretlen!

Az Ön által leírt jelenség teljesen normális dolog, bár a gyökerei valahol mélyen a gyermekkorban gyökereznek és az anyakomplexus áll a hátterében. Szeretethiánya agresszióban, nyilvánul meg.

Hiszen mi is történt tulajdonképpen? Egy egyszerű 0-k és 1-ek nem kedvező sorozata következtében egy gyenge, mondhatni kezdő játékosokból álló kis csapat könnyesre röhögte magát, hogy az önök szóhasználatával éljek: "noob, looser, szánalom fullepices lamán, aki hiába kockulta szét az agyát mégsincs elegndő skillje", hogy legyőzzön egy nálánál látszólag sokkal gyengébbet.

Gnom képzelni magát az nem más, mint a képzeletbeli visszatérés a gyermekkorba, a kislány pedig minden bizonnyal a közeli férfiklimax által kiváltot potenciazavarokat kísérő péniszirigység következménye.
A társadalom némileg nehezen fogadja el a gnomokat, főleg ha kislányok, de minden bizonnyal nagy sikert arathatna az újabban nagy keresletnek örvendő pedofil pornófilmek rendezőinek körében.
Ez egyébként a szűzi problémájára is megoldást jelentene.

Javasolt gyógymódom a következő: Kapd be te piszok! :) :lol: :D :wink:

Cyercat azt szeretném kérdezni, hogy ha abbahagytad a WoWot miért látogatod még mindig ennyire gyakran a fórumot? Ezt nem értem.
Azon meg, hogy kinek mennyire ment tönkre a WoWtól csak röhögni tudok. Rendes munkám van, rengeteg barátom, még több haverom, eljárok velük sörözni, meccset nézni, beszélgetni bulizni. Munkámmal sosincs semmi gond. Ennek ellenére egy BWLt farmoló guild tagja vagyok, ép most haladgatunk AQ40ben. Mond meg, hogy engem miben vet vissza WoW? Elismerem hogy rá lehet kattani, sőt iszonyatosan függővé is lehet, vállni ettől, de ezt embere válogatja. Ha nem WoW függő lesz akkor az az ember akkor alkoholista, drogos, szerencsejátékfüggő. Na most ezek közül szerinted melyik a legjobb választás? Szerintem egyértelmű.
Összefoglalva nem a WoW tesz függővé, hanem valakniek hajlama van a függőségre és ha nem ettől akkor mástól lesz az.

Gondoltatok már arra, hogy mi van, ha mi is csak karakterek vagyunk, és valaki irányít minket egy képernyő mögül??? :shock:

:)